Álom az F1-ben

9. rész

Amikor földet ért a gép, azonnal a legközelebbi szállodába mentünk. Kipakoltunk hirtelen és tervet szőttünk, hogy megkeressük Fernandót. Én Raquval mentem, a srácok, pedig együtt. Az egyik parton meg is találtuk. Éppen éneklő verseny volt a parton. Fer pedig az énekeseket nézte. Olyan szomorú volt. Csak ült az egyik napozó ágyon és gondolkodott. Fürdőnadrágban volt /hmm…:)/. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami. Felhívtam gyorsan a srácokat, és megmondtam melyik strandra, jöjjenek. Amikor ide értek, elmondtam mindenkinek a tervet. Tetszet nekik. Raqu és az ESDM-es srácok próbáltak elvegyülni, még mi regisztráltunk a versenyre. Majd, amikor az előttünk regisztrálok, felléptek, utána mi következtünk. Ez volt az utolsó esélyem. Nem is bíztam a véletlenre. Fel csendült egy ismerős dallam és énekelni kezdtem:

„Duelen los momentos
De heridas sin palabras
Heridas con palabras
Sin apenas decir nada
Apenas dices nada
Y nada es suficiente
Piensa que es demente
Hacer caso a la gente

Y yo si no estás, ya no se estar

Ref:
Perdoname si alguna vez
Te hice llorar ojos de cielo
Perdoname si alguna vez
Robe de tus labios un te quiero
Perdoname, perdoname

Sigo tus pisadas
Aunque a veces pierdo
Me pierdo en mil preguntas
Y siempre acabo huyendo
Porqué salir cornienao
Si te lleuvo aquí adinto
Hay te echo de menos
Pero es que tengo miedo

Y yo si no estás, ya no se estar

Ref:
Perdoname si alguna vez
Te hice llorar ojos de cielo
Perdoname si alguna vez
Robe de tus labios un te quiero
Perdoname, perdoname


Hoy aunque estes leps sigo aquí
Sabes que no puedo, sin ti

Ref:
Perdoname si alguna vez
Te hice llorar ojos de cielo
Perdoname si alguna vez
Robe de tus labios un te quiero
Perdoname, perdoname”

Magyarul:
„Rohannak a percek
Szavak nélküli sértések
Szavakkal is sértések
Alig mondva valamit
Alig mondasz valamit
És még az is kevés számomra
Gondold azt, hogy ez hibbant
Inkább a többiekre hallgass.

És én, ha te nem vagy itt már nem tudok létezni

Ref:
Bocsáss meg, ha valaha is könnyekre fakasztottam égi szemeidet
Bocsáss meg, ha valaha megloptam ajkaid szerelemmel
Bocsáss meg, bocsáss meg.

Követem lépteidet
Habár néha elveszítem
Ezer kérdésben bolyongok
És állandóan elszaladok,
Mert rohanni kezdek,
Ha te megérkezel
Ma hiányzol nekem,
De annyira félek.

És ha te nem vagy itt már nem tudok létezni

Ref:
Bocsáss meg, ha valaha is könnyekre fakasztottam égi szemeidet
Bocsáss meg, ha valaha megloptam ajkaid szerelemmel
Bocsáss meg, bocsáss meg.

Ma már messze lennék
Hogy kövesselek
Tudod, hogy nem vagyok képes
Nélküled nem!

Rohannak a percek
Szavak nélküli sértések
Szavakkal is sértések
Alig mondva valamit
Alig mondasz valamit
És még az is kevés számomra
Gondold azt, hogy ez hibbant
Inkább a többiekre hallgass.

És én, ha te nem vagy itt már nem tudok létezni

Ref:
Bocsáss meg, ha valaha is könnyekre fakasztottam égi szemeidet
Bocsáss meg, ha valaha megloptam ajkaid szerelemmel
Bocsáss meg, bocsáss meg.”

Ahogy énekeltem az Ojos de Cielo-t, Fernandóhoz közeledtem. Ő azonnal felismert és eléggé meglepődve nézet rám. Láttam a szemében egy könnycseppet, amikor leültem mellé a napozó ágyra. Nagyon aranyos volt. Majd amikor vége lett a dalnak mindenki tapsolt, de akkor nem foglalkoztam vele. Megöleltem Fernandót, és közben azt súgtam a fülébe, hogy szeretem. Erre egy kicsit megrándult, és a szemembe nézett.
- Biztos vagy benne? – kérdezte még mindig meghatódva
- Igen, teljesen – mondtam neki szeretetteljesen
- De, eddig miért nem mondtad?
- Mert féltem.
- Mitől? – kérdezte meglepődve
- Attól, hogy nálad ez csak egy szeszély, amit érzel, és összetöröd a szívem, továbbá attól, hogy mit szól a média.
- Soha se félj attól, hogy mit szól a média, mert nem engedem meg, hogy tönkre tegyenek. És attól se félj, hogy nem szeretlek igazán, mert hidd el nekem, nézz a szememben, hidd el, hogy érted bármire képes lennék.

Jól estek a szavai. Amikor az utolsó szavait elmondta, ismét megölelt. Éreztem a legördülő könnycseppjét, ahogy az arcomhoz ér, és egyik fele rajtam folyik tovább. Éreztem, hogy egy nagy levegőt vesz, és ez által megnyugszik. Ekkor jöttek oda többiek. Raqu gratulált az ötletemhez, (mármint a dalválasztáshoz, és az énekléshez). Amikor ismét mindenki visszament a szállodába, mi úgy döntöttünk Ferrel, hogy még sétálunk egy kicsit a parton. Már épp esteledett, és együtt néztük, ahogy a nap elbújik a tenger mögé átengedve a teret a holdnak és a csillagoknak.