Sajnos nem engedi az új részeket feltenni, így nem tudom mikor lesz friss!

Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyien olvastok, és hogy enyyi embernek tetszik. Remélem a Török Gp jól sikerül Nandonak és a Ferrarinak. Rem vb lesz!

23. rész

Fernando megsimogatta a hajamat. Beletúrt, majd magához húzta és megszagolta. Mindig is szerette az illatát. Azt mondta, megnyugtatja.
- És gondolkodtál már, azon, hogy mi lesz, ha ismét világbajnok leszel? – kérdeztem meg tőle
- Nem tudom. – válaszolta furcsán. Hát eléggé meglepődött a kérdésen
- Nagyon jól állsz most. Vezeted a tabellát. Mi kering a fejedben? Félsz a következő futamoktól? – érdeklődtem tovább
- Igen, rég álltam már ilyen jól – itt nevetett egyet – Őszintén szólva, próbálom a bajnokságot kizárni. Ha az autóban ülök, akkor csak arra a futamra, arra a körre, a következő kanyarra gondolok. Tudod, nem mindig jó előre gondolkodni, mert el terelheti a figyelmedet, ha pedig nem figyelsz eléggé, akkor hibázol, és ha hibázol értékes pontokat, veszíthetsz. A másik kérdésedre a válasz, nem, nem félek a következő futamtól. Próbálom a legjobb tudásom szerint teljesíteni, persze, akad olyan is, amikor az autó elromlik, de ez benne van a játékban. – Tetszet, hogy ilyen őszinte volt. Nem kertelt, meg mondta, amit valójában gondol.
- Boldog vagy a Ferrarinál? – kérdeztem tovább
- Igen… nyugodtan kijelenthetem, hogy igen. Nagyon kedves csapat. Mindenki professzionális munkát végez. Itt, és ezen a szinten mindenki profi. A mérnökeim, a szerelők és a csapatvezetői is nagyon kedvesek, sokat segítettek, hogy beilleszkedjek a csapatba. Felipével is jól kijövök, sokat szoktunk viccelődni, és mindig ugratjuk egymást.
- És a Renault? Hogy érzel irántuk?
- A Renault mindig fontos lesz nekem. Velük lettem világbajnok, és sok mindent megéltünk közösen. Soha nem felejtem el őket. Rengeteg győzelmet arattunk, együtt, közös erővel. A szívembe zártam a csapatot.
- És Flavio?
- Flavio más történet. Őt régebb óta ismerem. Amikor 18 éves voltam akkor találkoztunk először. Egy tesztlehetőséget rendezett el nekem, majd később az ő segítségével kerültem a Minardihoz, majd a Renaulthoz. Mindig különleges lesz nekem Flavio. Amolyan apafigura az életemben. Ő a Forma 1-beli apám. De, mi ez a sok kérdés? Hm?
- Csak kíváncsi voltam, mit gondolsz, mit érzel azok iránt, akik körül vesznek. Kíváncsi voltam a véleményeidre.
- Értem. Mint egy riporter. Komolyan. Sokkal jobban csinálod
- Tényleg? Tudod, szerettem volna sportriporter lenni. Két nagy álmom volt az életben. Az egyik az volt, hogy híres énekesnő legyek, a másik, pedig az, hogy sportriport legyek, és a Forma 1-et vihessem el az embereknek.
- És mi vezetett az énekesi pályára? – kérdezte Fer
- A sors. Igazából nem tudtam dönteni. A sorsra bíztam, és énekes lettem
- Hu, hát akkor így is, úgy is találkoztunk volna.
- Igen, valóban.

Rég beszélgettünk ennyit. Jó volt, hogy megismertük egymás véleményét. Fernando eleinte elég furcsán nézett, nem nagyon értette, hogy miért kérdezek ennyit a versenyzésről. Fontos nekem, hogy tudjam, mit gondol a munkájáról, az életéről.

Hirtelen azonban váratlan fordulat történt…

22. rész

Raquval egymásra néztünk. Nem nagyon értettük Ana Mariát. Egyszer azt hinné az ember, hogy már semmi baja sincs, majd hónapokkal később ide jön, és ilyeneket mond, ismét. Raqu megnyugtatott, hogy majd megnyugszik, és ha jobban megismer, akkor már nem lesz ilyen. Végül is, őt is meglehet érteni, félti a fiát. Ahogy ezt kitárgyaltuk, Raqu hirtelen témát váltott.
- Nem is mondtad, hogy te és Fernando ismét együtt vagytok – pirított rám nevetve
- Nem volt rá alkalmam, minden olyan gyorsan történt – válaszoltam mentegetőzésképpen
- Azt el tudom képzelni – nevetett egyet Raqu
- Nem, úgy ahogy gondolod – nevettem most én
- Hát… akkor, hogy kíváncsian várom a magyarázatot
Ekkor hirtelen Tündi is betoppant. Elmeséltük neki Ana Maria látogatását. Nagyon ki volt akadva.
- Képzeld Tündi, Niki és Fernando ismét együtt vannak – avatta be Raqu a legjobb barátnőmet
- Tényleg? – kérdezte Tündi – Gondoltam, hogy így lesz. Nem bírnátok sokáig egymás nélkül. De miért vagy ilyen morcos
- Szerinted milyen legyen szegény? Nem hagyták, hogy a délutánját Fernandóval töltse – nevetett Raqu
- Miért, el kellet mennie? – kérdezet Tündi
- Nem, csak Ana miatt nem sikerült az együttlét. Igaz?
- Hát, ezt azért megérdemelted, drága barátnőm – vágott vissza diadalom ittasan Tündi
- Lehet, de én azért, még mindig mérges vagyok. Nem értem, hogy miért titkolóztatok. Ó Raqu képzeld, már tudjuk ki Tündi titkos pasija
- Tényleg? – kérdezte Raqu kíváncsian – És ki az?
- Sosem találnád ki – válaszoltam nevetve, de ekkora már Tündi is kacagott
- Hát, akkor meséld el – kérlelt Raqu
- Rendben, épp Fernandóval beszélgettem, amikor is be akartam menni, a „megbeszélésre”. Amikor beléptünk Tündi és a pasija épp, a lepedő akrobatika tanait vizsgálták.
- Ó, most már értem, miért ujjong Tündi, hogy nem sikerült Fernandóval
- Azt nem mondanám, hogy nem sikerült, csak azt, hogy másodszorra nem jutottunk a végére.
- Másodszorra mi? – kérdezet Tündi – hu, itt valakik nagyon…
- De, ki az a titkos pasi – szakította félbe Raqu Tündit.
- Hát, - kezdtem a mondatot – Kimi Räikkönen lenne az a szerencsés
- Vagy szerencsétlen – válaszolt Tündi
- Hu, úgy látom ti, vonzzátok a Forma 1-es pilótákat – nyugtázta nevetve Raqu

Ahogy így kibeszéltük a dolgokat Fernando toppant be…

Fernando betoppant. Mindenki nevetet egyet. Szegény nem értette, hogy miért. Kedvesen üdvözölt mindenkit, majd leült mellém az ágyra és átölelt. Jó volt újra így ülni. A lányok is elmosolyodtak.
- Olyan aranyosak vagytok így ketten – jegyezte meg Tündi
- Igen, nagyon szép pár – helyeselte Raqu
- Na, nekem mennem kell. Kíváncsi vagyok, mit csinál Kimi – hangzott Tünditől
- Én is megyek, mert holnap koncertem lesz – válaszolta Raqu is

Majd az ajtóhoz léptek. Ki kísértük őket. A folyosón Tündi üvöltött – Legyetek rosszak!!! – Erre mind a négyen röhögni kezdtünk. Bementünk a szobámba, és leheveredtünk az ágyra. Elmeséltem Fernek, hogy miért volt itt az anyukája. Nagyon nem tetszett neki. Megígérte, hogy beszélni fog ismét vele. Láttam rajta, hogy fáj neki, hogy az anyukája nem támogatja a kapcsolatunkat. Megnyugtatott, hogy ez nem fogja a kapcsolatunkat befolyásolni. Ez megnyugtatott. Bíztam benne.

21. rész

Amikor végeztünk, belenéztem Fernando szemébe. Ő mosolygott egyet, majd megcsókolta a nyakamat. Ekkor ismét csak fellobbant benne a vágy, és előröl, kezdtük az egész folyamatot. Már épp nem bírtam magammal annyira élveztem Fernandót, mikor is hirtelen kinyílott az ajtó. Fernando anyukája Ana Maria lépett be. Amikor felnézett, nagyon megilletődött és gyorsan kirohant. Mi egymásra néztünk Ferrel. Elég ciki helyzet volt. Gyorsan öltözni kezdtünk. Ana Maria a folyosón várt. Raqu épp hozzám indult, amikor meglátta, és beszélgetni kezdtek. Ana Maria nem teljesen csukta be az ajtót, egy kis rés maradt, ahol jól lehetett hallani a beszélgetést.
- Ana Maria, hát te? – kérdezte Raqu
- Nikihez jöttem – válaszolta Ana Maria még mindig megilletődve
- Akkor miért nem mész be hozzá? – kérdezte Raqu – Én is épp hozzá indultam, menjünk be együtt.
- Ne Raquel, most nem ér rá. – válaszolta kicsit dühösen Fernando anyukája
- Miért, mit csinál, hogy nem mehetünk be? – kérdezet Raqu
- Nincs egyedül – hangzott a válasz
- Miért kivel van? – kérdezte barátném már teljesen értetlenül
- A fiammal, Fernandóval. – jegyezte meg sejtelmesen a leendő anyósom
- Hát, én nem értem. Miért, mit csinálnak, hogy nem… - itt Raqu elgondolkodott, majd rájött, hogy mit is lehet csinálni kettesben, és miért nem engedjük be Anát – Óóó, már értem

Ekkor nyitottunk ajtót mi is. Ana még mindig morcosan tekintett ránk. Raqu egy kicsit nevetett.
- Legközelebb használjuk a kulcsot is – súgta a fülembe Fer
- Igen – válaszoltam halkan

Majd az anyukájához fordult.
- Szia anya. Te hogy hogy itt vagy Kanadában? – kérdezte Fer megszeppenve
- A barátnőddel szerettem volna beszélni – válaszolta az anya

Fer ekkor hirtelen rám nézett. Ana ezek szerint nem tudta, hogy mi szakítottunk. Kérdően nézett rám, hogy most elmondja az anyukájának, vagy ne.
Félre húzott, majd engem is megkérdezet?
- Elmondjam, hogy szakítottunk?
- Ne, ne mond meg
- De akkor most megbocsátasz? – kérdezte félve meg
- Hát…- itt megtorpantam, Fer egyre szomorúan nézett rám – Igen, megbocsátok. Túlságosan szeretlek.
Ekkor elmosolyodott, és visszament a pályára. Raqu és Ana pedig bejöttek a szobámba. Ana leült és azonnal bele is kezdett a mondandójába:
- Még mindig nem örülök, hogy ön a fiam barátnője. Úgy gondolom, hogy nem illenek egymáshoz. Próbálom önt elfogadni, mert tudom, hogy a fiam nagyon szereti, de nem akarok hazudni. – kezdett bele Ana
- Rendben, és díjazom az őszinteségét. De, ha megkérdezhetem, ön szerint miért nem illünk össze? – itt már a csalódottság beszélt belőlem
- Először is, ön túl fiatal. Ha jól tudom csak 20 éves, a fiam 29. Nem hiszem, hogy a foglalkozásából ítélve, gyereket szeretne szülni a fiamnak, hiszen akkor oda a karrierje. Másodszor, lehet, hogy a fiamat csak a karrierje miatt „szereti”, és ha beindul a szekér, akkor elhagyja, mert nincs már szüksége rá.
- Asszonyom, lehet, hogy túl fiatal vagyok, de igen is az ön fiának bármikor szülnék gyereket, még most is. Szeretem a fiát. Képes lennék mindent feladni, mindenem, amim csak van odaadni érte. Megtaláltam a boldogságot, és nem engedem, hogy elmenjen. – válaszoltam a könnyeimmel küszködve
- Ana, attól mert valaki fiatal énekesnő, még szeretne gyereket. Niki és Fernando nagyon szeretik egymást. Ezt én tanúsíthatom. Nikinél jobb partnert el sem képzelhetsz a fiad mellé – védett meg Raqu
- Rendben, én csak tisztázni akartam a helyzetet. Majd az idő dönt, nem én

Majd kisétált a szobámból. Én nagyon szomorú voltam, hogy a szerelmem anyukája, akit annyira szeret ilyeneket, gondol rólam…

Meglepi

Sziasztok!

Itt egy kis meglepi, ezt egy barátnőmtől kaptam. :D
(L) Alonso (L)

Bocsi, hogy nincs mostanában friss, de sajnos sokat kell tanulnom. Vizsgák... :S

20. rész

Ismét csak sok idő telt el, olyannyira, hogy már kanadai futam következett. Tündinek ki kellett menni, mert valami fontos megbeszélése volt. Meg kért, hogy én is menjek vele. Sok kérlelés után igent mondtam. Furcsa volt az ottani paddockon keresztül menni. Ahogy pár métert megtettem, azonnal ismerős arcba botlottam.
- Szia, jó újra látni. Miért nem jöttél eddig? – kérdezte az ismerős arc
- Mert, nem volt kihez jönni. – válaszoltam
- Ezt nem értem – válaszolta Sebi (vele futottam össze)
- Szakítottunk Fernandóval
- Ó, sajnálom, nem tudtam
- Semmi baj. Hát, akkor hogy hogy itt vagy?
- A Manageremnek lesz valami megbeszélése, és megkért, hogy jöjjek el vele.
- Értem.

Épp ekkor jött Tündi is. Bemutattam Sebinek. Pár percet még beszélgettünk, majd Sebinek el kellet mennie.
- Nekem most mennem kell a Red Bull boxba. Addig foglald el magad – mondta Tündi
- A Red Bull boxba?
- Igen, ott lesz a megbeszélés. – jelentette ki, majd fogta magát és elment Räikkönen Managerével

Na szépen vagyunk. Sétálok egyet – gondoltam magamban -. Bár ne tettem volna Amilyen szerencsés, vagyok. Kibe botlottam bele? Szerintem könnyen ki lehet találni. Hát persze, hogy Fernandóba. Amikor megpillantott, elég meglepődve nézett rám. Csodálkozott mit keresek ott. Chris Dyerrel beszélt. Chris integetett nekem, amit én viszonoztam. Egy darabig beszélgettek, majd egyszer csak felém kezdet el sietni.
- Szia. Rég nem láttalak. Nem gondoltam volna, hogy ki jössz? – kérdezte félénken
- Csak Tündi miatt vagyok itt. – jelentettem ki határozottan
- Tudod, megbántam… - itt egy kicsit elhallgatott, amikor meglátta, hogy furcsán nézek rá – Megbántam mindent, amit akkor és ott mondtam. Lehet, hogy már elkéstem. De kérlek hallgass meg!
- Nincs kedvem Fernando. Amit akkor mondtál, az elegendő volt számomra.
- Csak 5 percet adj, kérlek.
- Nem Fernando. – utasítottam vissza
Megfordultam és a Red Bull boksz felé vettem az irányt. Fernando egy darabig még ott állt, majd hirtelen utánam szaladt. Beértünk a boxba. Én Tündit kerestem. Egy kedves hölgy igazított útba. Fernando eközben velem jött:
- Kérlek, csak 5 percet adj – mondta útközben
- Rendben, 5 perced van – válaszoltam hidegen
- Akkor és ott, amit mondtam, tudom hiba volt. Nem kellett volna így viselkednem. De a stressz, amit az okoz, hogy a Ferrariban nem szabad csalódást okoznom, teljesen elvakított. Amit akkor mondtam, nem volt igaz. Mindig azokat bántjuk, meg akiket szeretünk. Nekem sikerült megbántanom azt az embert, akit a legjobban szeretek ezen a világon.
- Miért nem kerestél? Miért nem hívtál, ha annyira megbántad?
- Minden nap ott voltam a lakásod előtt, hátha látlak. Minden nap hívtalak, de Dave, vagy Juan vették fel, akik azt mondták, hogy ne keresselek, mert fájdalmat okoztam neked. Tudom, hogy nagyon megbántottalak, de kérlek, bocsáss meg
- Ja, hogy most már bocsássak meg, eddig még csak megmagyarázásról volt szó.
- Szeretlek
- És akkor, amikor szakítottál, akkor is szerettél, vagy akkor éppen nem?
- Szeretlek, minden nap egyre jobban, és fáj, legbelül fáj, hogy nem tudhatlak magam mellett. Hogy amikor felébredek nem a te arcodat, látom először.
- Ezek nagy szavak Fernando, de attól tartok nincs tartalmuk.
- De igen is van, adj még egy esélyt, hidd el, bebizonyítom, mennyire, mennyire szeretlek
Közben megérkeztünk. Nem válaszoltam Fer utolsó mondatára. Bekopogtam az ajtón. Nem nyitott senki ki. Enyhe hangokat lehetett hallani. Még egyszer bekopogtam, senki sem válaszolt. Rá néztem Ferre. Láttam a szemében a bánatot, de nem akartam, hogy újra összetörje a szívem, ezért inkább benyitottam, még mielőtt megcsókolnám.

Ahogy beléptünk tátva maradt a szánk. Amit ott látunk, hát… Nem gondoltuk volna. Huha. Kimi és Tündi, épp hát, hogy is mondjam… Szóval Tündi és Kimi Räikkönen ott abban a szobában hát… nehéz az ilyesmit leírni. Akkor kezdem, előröl, tehát ők ketten nem megbeszélés tartottak, hanem lefeküdtek egymással. Amikor Ferrel rájuk nyitottunk, mind a négyen meglepődtünk. Mi azonnal kimentünk. Szegények elég zavarban voltak.

Pár perc múlva kijöttek, Kimi elment, míg Tündi odalépett hozzánk:
- Szóval, Kimi a titkos pasi? – kérdeztem nevetve
- Igen, - válaszolta Tündi morcosan
- Lebuktatok. De miért titkolóztál?
- Mert megígértem Kiminek. A sajtó miatt. És ti hogy hogy együtt?
- Nem vagyunk együtt csak…

Itt Fer lehajtott fejjel elment. Tündi, alapos fejmosást kapott. Ha a sajtó előtt titkolóztak, akkor a barátaik elől miért? Ezt nem érttetem. Finn és magyar logika.

Miután nagyot nevettem, szegény barátnőm félre sikerült találkáján, fáradtan mentem a szobámba. Fer első lett az időmérőn. Amint épp elaludtam volna valaki kopogott.
- Kérlek, engedj be. Beszéljük meg. – Fernando volt az
- Tessék, mit akarsz még? – kérdeztem fáradtan
- Szeretnék még egy esélyt. Nem akarom életem szerelmét elveszíteni. Akkor és ott tapló voltam. Megbántam. Soha sem fordult még elő ilyen.
- Csak nálam. Ez egy jel nem gondolod?
- Nem. Lehet, hogy igazad van, egy jel arra, hogy tanuljak meg veled kincsként bánni.
- Nem tudom Fernando.
- Szeretsz! Látom a szemedben. És ott van a Solo tú is…
- Te honnan tudsz a Solo tú című dalról
- Minden nap azt hallgattam.

Rá néztem. Ő egyre közeledett hozzám. Próbáltam távolabb menni, de nem sikerült. Egyre és egyre közelebb hajolt. Az ajka már majdnem elérte az ajkamat. Szépen, lassan közeledett, majd hirtelen megcsókolt. Az a csók olyan forró volt. Benne volt minden, ami az elmúlt hetekben történt. Próbáltam elutasítani, de egyik porcikám sem engedte. Egyre közelebb és közelebb húztam magamhoz. Lassan hátrálni kezdtünk. Még ekkor is csak csókolóztunk, nem bírtuk abba hagyni. Az ágyhoz érkeztünk. Finoman ledöntött rá. Ekkor már nem csak az ajkaimat csókolta egyre lejjebb és lejjebb haladt finoman és érzékien…

(To be continued)