20. rész

Ismét csak sok idő telt el, olyannyira, hogy már kanadai futam következett. Tündinek ki kellett menni, mert valami fontos megbeszélése volt. Meg kért, hogy én is menjek vele. Sok kérlelés után igent mondtam. Furcsa volt az ottani paddockon keresztül menni. Ahogy pár métert megtettem, azonnal ismerős arcba botlottam.
- Szia, jó újra látni. Miért nem jöttél eddig? – kérdezte az ismerős arc
- Mert, nem volt kihez jönni. – válaszoltam
- Ezt nem értem – válaszolta Sebi (vele futottam össze)
- Szakítottunk Fernandóval
- Ó, sajnálom, nem tudtam
- Semmi baj. Hát, akkor hogy hogy itt vagy?
- A Manageremnek lesz valami megbeszélése, és megkért, hogy jöjjek el vele.
- Értem.

Épp ekkor jött Tündi is. Bemutattam Sebinek. Pár percet még beszélgettünk, majd Sebinek el kellet mennie.
- Nekem most mennem kell a Red Bull boxba. Addig foglald el magad – mondta Tündi
- A Red Bull boxba?
- Igen, ott lesz a megbeszélés. – jelentette ki, majd fogta magát és elment Räikkönen Managerével

Na szépen vagyunk. Sétálok egyet – gondoltam magamban -. Bár ne tettem volna Amilyen szerencsés, vagyok. Kibe botlottam bele? Szerintem könnyen ki lehet találni. Hát persze, hogy Fernandóba. Amikor megpillantott, elég meglepődve nézett rám. Csodálkozott mit keresek ott. Chris Dyerrel beszélt. Chris integetett nekem, amit én viszonoztam. Egy darabig beszélgettek, majd egyszer csak felém kezdet el sietni.
- Szia. Rég nem láttalak. Nem gondoltam volna, hogy ki jössz? – kérdezte félénken
- Csak Tündi miatt vagyok itt. – jelentettem ki határozottan
- Tudod, megbántam… - itt egy kicsit elhallgatott, amikor meglátta, hogy furcsán nézek rá – Megbántam mindent, amit akkor és ott mondtam. Lehet, hogy már elkéstem. De kérlek hallgass meg!
- Nincs kedvem Fernando. Amit akkor mondtál, az elegendő volt számomra.
- Csak 5 percet adj, kérlek.
- Nem Fernando. – utasítottam vissza
Megfordultam és a Red Bull boksz felé vettem az irányt. Fernando egy darabig még ott állt, majd hirtelen utánam szaladt. Beértünk a boxba. Én Tündit kerestem. Egy kedves hölgy igazított útba. Fernando eközben velem jött:
- Kérlek, csak 5 percet adj – mondta útközben
- Rendben, 5 perced van – válaszoltam hidegen
- Akkor és ott, amit mondtam, tudom hiba volt. Nem kellett volna így viselkednem. De a stressz, amit az okoz, hogy a Ferrariban nem szabad csalódást okoznom, teljesen elvakított. Amit akkor mondtam, nem volt igaz. Mindig azokat bántjuk, meg akiket szeretünk. Nekem sikerült megbántanom azt az embert, akit a legjobban szeretek ezen a világon.
- Miért nem kerestél? Miért nem hívtál, ha annyira megbántad?
- Minden nap ott voltam a lakásod előtt, hátha látlak. Minden nap hívtalak, de Dave, vagy Juan vették fel, akik azt mondták, hogy ne keresselek, mert fájdalmat okoztam neked. Tudom, hogy nagyon megbántottalak, de kérlek, bocsáss meg
- Ja, hogy most már bocsássak meg, eddig még csak megmagyarázásról volt szó.
- Szeretlek
- És akkor, amikor szakítottál, akkor is szerettél, vagy akkor éppen nem?
- Szeretlek, minden nap egyre jobban, és fáj, legbelül fáj, hogy nem tudhatlak magam mellett. Hogy amikor felébredek nem a te arcodat, látom először.
- Ezek nagy szavak Fernando, de attól tartok nincs tartalmuk.
- De igen is van, adj még egy esélyt, hidd el, bebizonyítom, mennyire, mennyire szeretlek
Közben megérkeztünk. Nem válaszoltam Fer utolsó mondatára. Bekopogtam az ajtón. Nem nyitott senki ki. Enyhe hangokat lehetett hallani. Még egyszer bekopogtam, senki sem válaszolt. Rá néztem Ferre. Láttam a szemében a bánatot, de nem akartam, hogy újra összetörje a szívem, ezért inkább benyitottam, még mielőtt megcsókolnám.

Ahogy beléptünk tátva maradt a szánk. Amit ott látunk, hát… Nem gondoltuk volna. Huha. Kimi és Tündi, épp hát, hogy is mondjam… Szóval Tündi és Kimi Räikkönen ott abban a szobában hát… nehéz az ilyesmit leírni. Akkor kezdem, előröl, tehát ők ketten nem megbeszélés tartottak, hanem lefeküdtek egymással. Amikor Ferrel rájuk nyitottunk, mind a négyen meglepődtünk. Mi azonnal kimentünk. Szegények elég zavarban voltak.

Pár perc múlva kijöttek, Kimi elment, míg Tündi odalépett hozzánk:
- Szóval, Kimi a titkos pasi? – kérdeztem nevetve
- Igen, - válaszolta Tündi morcosan
- Lebuktatok. De miért titkolóztál?
- Mert megígértem Kiminek. A sajtó miatt. És ti hogy hogy együtt?
- Nem vagyunk együtt csak…

Itt Fer lehajtott fejjel elment. Tündi, alapos fejmosást kapott. Ha a sajtó előtt titkolóztak, akkor a barátaik elől miért? Ezt nem érttetem. Finn és magyar logika.

Miután nagyot nevettem, szegény barátnőm félre sikerült találkáján, fáradtan mentem a szobámba. Fer első lett az időmérőn. Amint épp elaludtam volna valaki kopogott.
- Kérlek, engedj be. Beszéljük meg. – Fernando volt az
- Tessék, mit akarsz még? – kérdeztem fáradtan
- Szeretnék még egy esélyt. Nem akarom életem szerelmét elveszíteni. Akkor és ott tapló voltam. Megbántam. Soha sem fordult még elő ilyen.
- Csak nálam. Ez egy jel nem gondolod?
- Nem. Lehet, hogy igazad van, egy jel arra, hogy tanuljak meg veled kincsként bánni.
- Nem tudom Fernando.
- Szeretsz! Látom a szemedben. És ott van a Solo tú is…
- Te honnan tudsz a Solo tú című dalról
- Minden nap azt hallgattam.

Rá néztem. Ő egyre közeledett hozzám. Próbáltam távolabb menni, de nem sikerült. Egyre és egyre közelebb hajolt. Az ajka már majdnem elérte az ajkamat. Szépen, lassan közeledett, majd hirtelen megcsókolt. Az a csók olyan forró volt. Benne volt minden, ami az elmúlt hetekben történt. Próbáltam elutasítani, de egyik porcikám sem engedte. Egyre közelebb és közelebb húztam magamhoz. Lassan hátrálni kezdtünk. Még ekkor is csak csókolóztunk, nem bírtuk abba hagyni. Az ágyhoz érkeztünk. Finoman ledöntött rá. Ekkor már nem csak az ajkaimat csókolta egyre lejjebb és lejjebb haladt finoman és érzékien…

(To be continued)

19. rész

Tehát akkor és ott előtört belőlem a sírás. Nem tudtam visszafogni, egyre csak egyre erősebb lett bennem. A nézők csodálkoztak. Pár velem tartottak (már, mint a sírás terén). Az újságok már cikkeztek arról, hogy szakítottunk Ferrel, de mindenki kacsának tartotta. De azon a tv-s koncerten, ahol sírni kezdtem már mindenki tudta, hogy ez igaz. Könnyes szemekkel néztem körül a színpadon. Sokak szemében szintén könnyet láttam. Kedvem lett volna elszaladni, de nem tehettem, így hát erőt vettem magamon és folytattam az éneklést.
- Nem jellemző rád, hogy sírj. Mi jutott eszedbe? – kérdezte Dave
- Tudom, és bocsássatok meg – válaszoltam lesütött szemekkel
- De miért sírtál? – kérdezte most Juan
- Azért, mert egyre jobban, napról-napra jobban szeretem Fernandót.
Ekkor a srácok megöleltek. Jó hogy ennyi emberre számíthatok.

Egy hét telt el a koncert óta. Ma nagy nap van, hiszen ma van Viki és Dave esküvője. Viki nagyon ideges. Azt szeretné, hogy minden rendbe legyen. Én az egyik koszorús lány vagyok, Tündivel egyetemben. Az esküvő természetesen Oviedóban volt. A templom gyönyörűen nézett ki. A padok elején kis virágcsokrok volta, Viki kedvenc virágaival tele. A padlón vörös szőnyeg, mint az Oscar gálán. A templom tele volt a meghívott vendégekkel. Viki szülei, nővére, barátnői és Dave nővére, barátai és természetesen kis csapatunk. Juan Dave tanúja volt, Vikié, pedig Tündi. A papok (mert kettő volt) elkezdték a szertartást. Viki ruhája gyönyörű volt. Nem habos meg ilyesmi. Elegáns és visszafogott, ugyanakkor divatos és szabad. Egyszerűen remek választás. Mi ruhánk vajszínű volt, ami egyszerűen káprázatosan nézett ki. A papok hol spanyolul, hol magyarul tartották a szertartás. A legszebb rész akkor volt, amikor Dave és Viki igent mondtak és felhúzták egymás ujjára a gyűrűt. A végén, pedig az első hitvesi csók ? A szertartás után egy kis vendéglőben ünnepeltünk tovább. Mindenki a párájával volt. Juan Izzyvel, Dave Vikivel, Tündi szervezkedett és állandóan a titkos pasijával telefonált, Raqu a férjével. Csak én ültem egyedül. Körbe néztem a teremben. Mindenki boldog volt és mindenki a párjával ünnepelte Dave-t és Vikit. Egyszer csak Raqu ül le mellém:
- Olyan csöndes vagy
- Igen
- Mi a baj – kérdezte kedveskedve
- Semmi
- Hát, akkor miért ülsz itt egyedül
- Mindenkinek van párja, én meg nem szeretnék sehol sem pótkerék lenni.
- Szóval „pótkerék” így már értem.
- De én nem?
- Fernando igaz?
- Igen, te ezt szűrted le a pótkerékből
- Igen – nevette el magát Raqu
- Niki, gyere, énekelj az ifjú házasoknak – kiáltott Juan

Örömmel indultam a mikrofon felé. Dave is beállt. Az első dal, amit előadtunk a Para toda la vida volt, Vikinek és Davenak ajánlva. A második, pedig a Solo tú. Ismét a Solo tú
Mindenki értette a Solo tút. Az este végére Dave és Viki elment nászútra Los Angelesbe. De jó nekik.

18. rész

Sírva haladtam a boksz utcában a kijárat felé. Elég furcsán néztek rám az emberek, főleg a Ferrarisok. Nem akartam senkivel beszélni. A szállodába érve összepakoltam a holmimat, majd hazautaztam Oviedoba. Amikor kicsomagoltam elkapott a sírás. Ott sírtam jó pár órát az ágyamon. Nem tudtam abbahagyni, csak jöttek és jöttek a könnyeim. Később, amikor már megnyugodtam, felhívtam Raqut és Tündit. Ők azonnal átjöttek.
- Mi történt? – kérdezte izgatottan Tündi
- Szakítottunk – mondtam, még mindig a könnyeimmel küszködve
- Miért? – kérdezte Raqu feldúltan
- A versenyzés miatt. Bizonyára tudjátok, hogy rosszul sikerült neki a Spanyol Nagydíj. Amikor beszéltem vele, akkor azt mondta, hogy most nem akar senkit maga mellé, és hogy tartsunk szünetet, majd azt mondta, menjek el.
- Tehát szünetet kért. Az még nem szakítás. Biztos csak meg akarja oldani az autó problémáit. – bizakodott Tündi
- Nem Tündi, elküldött – mondtam felvilágosításképpen
- Nem jellemző rá. Nem szokott így viselkedni egy rossz nagydíj után – hangzott Raqu reakciója – nem tudom, mi lehet az oka.
- Talán már nem szeret – mondtam ki félve
- Még hogy nem szeret? – háborodott fel Tündi – Hiszen két napja csak úgy nyaltátok – faltátok egymást
- Ez igaz – mosolyodott el Raqu
- Akkor miért? – kérdeztem most már teljesen értetlenül
- Azt nem tudom – mondták a lányok egyszerre

Hát akkor most hogyan tovább? Ha időt akar, akkor, tessék megkapja.

Egy hét telt el azóta. Fernando azóta sem jelentkezett. Én, pedig lesem a telefont, mint egy kisgyermek, amikor azt várja, hogy a mamája édességet ad. Persze, nem teltek hasztalanul a napjaim. Egy dalt sikerült írnom. Fel is vettük a srácokkal, de a lemezre nem raktuk fel. Még nem is újságoltam, hogy kapható a második lemezünk, és csak úgy viszik, mint a cukrot. Ez jó hír. Viki és David esküvőjéig, pedig egy hét van vissza. Nagyon izgulnak mind a ketten. Dave egy ezüst gyűrűvel jegyezte el Vikit. Nagyon szép a gyűrű ? :/ Tündi még mindig a titkos pasijával találkozgat, akit máig nem fedett fel. Juan és Iza pedig elmentek Las Vegasba összeházasodni. Minket persze meg sem hívtak (Na szépen vagyunk). Raqu is férjhez ment. Szűk családi körben. Oda meghívtak minket :P Ő is nagyon boldog. Tehát, én nagy munkában vagyok egy új dallal. A címe: Solo tú. Arról szól, hogy egy bizonyos ember nélkül nem tudok élni, és szükségem van rá, mint a levegőre, mint méhecskének a mézre, mint gyermeknek az édességre, mint virágoknak a napfényre. De ő nem jelentkezik, hallgat, és nem válaszol. Nem ad hírt magáról. (Azt hiszem ez a dal a jelenlegi helyzethez, nagyon passzol). Egy tévés szerepélésre kell sietnem. A többiek, már ott vártak
- Melyik dalt adjuk elő? – kérdezte Dave
- Szerintem a Para toda la vidát – javasolta Juan
- Ez nem hiszem, hogy a legjobb választás – könyvelte el Dave
- Inkább legyen a Solo tú – javasoltam a srácoknak
- Rendben, ez jó lesz – válaszolták egyszerre

Amikor a dal elhangzott a nézőtéren, szinte meg állt a levegő. Mindenki elképedve hallgatta a dalunkat. Ott és akkor, olyan dolog fordult elő velem, ami eddig még soha sem…

17. rész

Elmeséltem Fernek is, hogy összebarátkoztam Sebivel. Kicsit furcsának találta, de örült neki. Majd bemutatott Robert Kubicának, a legjobb Forma 1-es barátjának. Rob nagyon kedves volt velem, vele is jól elbeszélgettem. Már kettő! Fer is boldog volt, hogy ennyire jól kijövök a társaival. A beszélgetés közepére megérkezett Felipe is:
- Ilyen aranyos barátnőd van és be, se mutatod a csapattársadnak? Mondhatom szép vagy – szúrta le nevetve Felipe Fert.
- Ó, bocsáss meg kedves csapattárs. Felipe bemutatom életem szerelmét, Nikit.
- Üdv Felipe – fogtam vele kezet
- Szintúgy – viszonozta Felipe
- Fer nem mesélt semmit rólad – mondta Felipe, majd Ferhez fordult – Csak nem rejtegeted előlem? Félsz, hogy lecsapom a kezedről?
- Hát, igen – vörösödött Fer, majd elnevette magát
- Még, jó, hogy a többiek ismernek Niki. Nálunk mindenki tudta ki vagy csak én nem.
- Most már ismersz Felipe.
- És mivel foglalkozol?
- Éneklek
- Az jó, mert, nálunk, a csapatban jó formán senki sem tud énekelni, bár még Fernandót nem hallottam
- Fer jól énekel. Ezt garantálom. – most nevettem én egy nagyot
- Szerenádozott már? - kérdezte Felipe
- Még nem. – válaszoltam morcosan, de látszott rajtam, hogy alig bírom nevetés nélkül
- Miért nem? – fordult most Felipe Ferhez
- Nem tudom, még nem volt rá alkalmam
- Most, hogy mindenki megismerkedett, nekem mennem kell – szakította meg az értekezletünk Rob – Örülök Niki, hogy megismertelek, sziasztok srácok
- Én is örülök Rob.
- Nekünk is ideje mennünk. – válaszolta Felipe – Stef ideges lesz, ha késünk


Gyorsan eltelt az a nap. Ahogy a pályára érkeztem Sebibe botlottam
- Ó, szia Niki. – mosolygott rám
- Szia Sebi – mosolyogtam vissza
- Kérdezhetek valamit?
- Hát persze?
- Azt hiszem két évvel, ezelőtt fellépet itt egy spanyol együttes. Nagyon jó volt a zenéjük. Az énekesnő emlékeztet rád. Esetleg nem ti voltatok?
- Jól emlékszel Sebi, mi voltunk. Úgy egy éve azt hiszem
- Akkor, egy éve. Hogy repül az idő
- Tényleg emlékszel ránk?
- Igen, mert nagyon tetszett a zenétek, élveztük a csapattal a koncertet

Örültem, hogy Sebi emlékezett ránk. Már épp késésben voltam, így sietve köszöntem el új Forma 1-es barátomtól. Amikor a boxba értem épp Fernando tartott megbeszélést Chris Dyerrel. Minden rendben volt az autóval. Azt elfelejtettem közölni, hogy ma vasárnap van. Fer a második rajtkockát szerezte meg tegnap. Jó esélyei voltak a futamra. Amint befejeződött a diskurzus, Fer bepattant az autóba és kihajtott a rajtrácsra. A futam kezdetét vette, és minden jól alakult addig, míg Schumi ki nem lökte Fernandót. Fer megpördült és az utolsó helyre esett vissza. Kezdődhetett egy nagyon dinamikus felzárkózás. Fernando nagyon feszült volt, és percről percre előzte meg az autókat. Míg a Ferrari egy rossz döntéssel csaknem a mezőny végére helyezte pilótáját. Fer ismét kezdhette, előröl a műsort. Ismét csak lehengerlően vezetett. A 4. helyig felhozva az autót. Még mindig vezette a tabellát, de amikor kiszállt az autóból, lehetett rajta látni, hogy nagyon dühös. Nem volt jó kedve. Próbáltam először én beszélni vele, de Stef megelőzött. Sokáig beszélgettek Stef irodájában, majd amikor kijöttek kezet, fogtak. Fer még mindig nagyon ideges volt.
- Hosszú és érdekes futam volt nemde? – kérdeztem tőle, hogy eltereljem a gondolatait
- Nehéz volt – válaszolta durcásan
- Minden rendben? – kérdeztem aggódva
- Nem, nincs semmi sem rendben – üvöltötte Fer
- Mi történt? – kérdeztem meg halkan
- Lehetett, volna egy jó eredményem, és jött Michael, meg a csapat, az autó az időmérőn, nem olyan gyors, nem tudjuk fel melegíteni a gumikat, és minden ellenem, van. Szerintem most menj el
- Menjenek el? – kérdeztem csendesen
- Igen, most nincs senkire szükségem. Nem akarom senki sajnálatát hallani, meg kell értenem mi történt, és tennem kell ellene. Nem akarok senkit magam mellé. Jobb lenne, ha nem találkoznánk egy darabig,
- Hogy érted azt, hogy ne találkozunk egy darabig?
- Tartsunk szünetet, vagy nem tudom
- Tehát szakítani akarsz? – kérdeztem meg szomorúan
- Nem tudom – válaszolta lehajtott fejjel
- Rendben, akkor nem állok az utadba – jelentettem ki nagy indulattal

Majd avval a hévvel csaptam be magam mögött az ajtót…

16. rész

Másnap reggel a csengőre ébredtünk. Fernando sajtósa volt az. Fernek teljesen kiment a fejéből, hogy egy szponzor rendezvényre hivatalos. Kapkodva öltözött fel és pakolta be a bőröndjét, én addig Lunával beszélgettem. Amikor végzett a pakolással, ismét eljött a búcsú pillanata. Fernando után én is összepakoltam a holmimat és Oviedo felé vettem az irányt. Erre a hétre nem terveztem semmit, de Tündinek hála, volt program bőven. Hétfőn egy PR rendezvény, kedden egy díjátadó, szerdán koncert, csütörtökön tv-s szereplés, pénteken ismét koncert, szombaton ismét díjátadó és vasárnap szponzor rendezvény. Szép kis hét ? Ezen a héten ismét csak kevés időt tölthettem a bajnokommal. Nem igazán kifizetődő ez az élet így. De tudtam, mit vállalunk, és a szeretet hatalmas úr. Jövő héten Fer Kínába megy a következő nagydíjra. Meg is kérdezte, hogy vele tartok vagy ismét közbe jön valami. Nem tudtam erre válaszolni még. Szerintem vele tartok. Így is történt. Kína nem a kedvenc országom, sőt… de mindegy Fernandoért bármit. Szerencsére esett az eső egész hétvégén, vagyis inkább szerencsétlenségemre. Utálom az esőt, és Kínában egy csomó esett. Remek, gondoltam magamban, már csak ez hiányzott. Egész hétvégén morcos is voltam emiatt. Ferrel ellentétben, aki nagyon boldog volt. Nem csodálom, hiszen vezeti a világbajnoki listát és ezt a futamot is bezsebelte. Megnyugtatott, hogy ezután a spanyol nagydíj következik, ahol kevés az esély az esőre. Kína után ismét szét kellett vállunk, hiszen a meg növekedett koncert helyszínek nem engedték, hogy túl sok időt töltsünk együtt. A spanyol nagydíjra viszont teljesen szabad voltam. Kellemesen sétálgatunk kézen fogva a paddockban.

Nem sokáig élvezhettük egymás társaságát, ugyanis Fernek eszébe jutott, hogy egy fontos csapatmegbeszélése lesz.
- Nekem most mennem kell, addig néz körül egy kicsit, ismerkedj, beszélgess
- Rendben el leszek, de te siess, mert elkésel – majd adtam neki egy nagy puszit
- Sietek hozzád vissza – csókolt most ő meg

Ahogy sétálgattam a paddockban, lágy szellő kezdte el fújni az arcomat, ami ebben a hőségben nagyon jól esett. Úgy gondoltam ideje megismernem a többi versenyzőt is, így kerestem az alkalmat, hogy valakivel beszélgethessek. Ahogy ezen morfondíroztam, egy szőke, kékszemű fiatalember lépett hozzám, és mosolygósan köszönt:
- Jó napot hölgyem, meg tudná mondani, hogy melyik a legjobb büfé erre? Tudja rég jártam itt, és szerintem ön tudna nekem segíteni.
- Hát persze, látja ott a sarkon azt a kedves kis olasz szekciót, azt tudom ajánlani. Ott készítik a legjobb pastát.
- Köszönöm. Ó milyen faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Sebastian Vettel vagyok, a Red Bull Racing versenyzője
- Üdvözlöm Sebastian, én Niki vagyok – nyújtottam a kezem, amit ő elfogadott
- Szerintem tegeződhetnénk? – vetette fel Sebi a kérdést
- Természetesen – válaszoltam neki mosolyogva
- Tehát, Niki. Meghívhatlak egy ebédre abba az étterembe?
- Igen – válaszoltam nevetve

Sebivel leültünk egy asztalhoz és rendeltünk. Mind a ketten a pastát választottuk. Ebéd közben Sebi megszólalt:
- Niki te itt élsz Barcelonában? – kérdezte érdeklődve
- Nem, Oviedóban.
- Oviedo, Spanyolországban van? – kérdezte egy kicsit félve
- Igen, az északi részén – válaszoltam nevetve
- És mivel foglalkozol? Persze, ha szabad tudnom? – kérdezte most ő nevetve
- Nem titkos a foglalkozásom, nem vagyok Bond lány vagy ilyesmi – nevettem el magam – Énekesnő vagyok
- Hmm… valóban, az érdekes lehet
- Hát azért vannak hátulütői
- És egyedül érkeztél ide?
- Nem, a kedvesemmel
- Ő is szereti ezt a sportot?
- Nagyon, mondhatnám ez az élete.
- És ő mivel foglalkozik, ne talán tán ő is énekes?
- Nem, ő autóversenyző
- A Forma 1-ben?
- Igen, itt.
- Ki az? Talán ismerem?
- Abban biztos vagyok – nevettem el ismét magam – Rendben Sebi nem húzlak tovább Fernando a kedvesem
- Ó, értem.

Majd elmeséltem neki, hogy ő most megbeszélésen van. Még jó pár órát beszélgettem Sebivel, a nap végére, már barátok is lettünk. Az első Forma 1-es barát…

Nagyonszépen köszi Viki

7 dolog magamról

Imádom a Forma-1-et.
Kedvencem Alonso
Szeretek énekelni
Imádom Oviedo-t
Riporter akarok lenni
Kedvenc futamom Az Olasz Gp
Kedvenc pálya Spa

a linkeket később teszem közzé