Álom az F1-ben

18. rész

Sírva haladtam a boksz utcában a kijárat felé. Elég furcsán néztek rám az emberek, főleg a Ferrarisok. Nem akartam senkivel beszélni. A szállodába érve összepakoltam a holmimat, majd hazautaztam Oviedoba. Amikor kicsomagoltam elkapott a sírás. Ott sírtam jó pár órát az ágyamon. Nem tudtam abbahagyni, csak jöttek és jöttek a könnyeim. Később, amikor már megnyugodtam, felhívtam Raqut és Tündit. Ők azonnal átjöttek.
- Mi történt? – kérdezte izgatottan Tündi
- Szakítottunk – mondtam, még mindig a könnyeimmel küszködve
- Miért? – kérdezte Raqu feldúltan
- A versenyzés miatt. Bizonyára tudjátok, hogy rosszul sikerült neki a Spanyol Nagydíj. Amikor beszéltem vele, akkor azt mondta, hogy most nem akar senkit maga mellé, és hogy tartsunk szünetet, majd azt mondta, menjek el.
- Tehát szünetet kért. Az még nem szakítás. Biztos csak meg akarja oldani az autó problémáit. – bizakodott Tündi
- Nem Tündi, elküldött – mondtam felvilágosításképpen
- Nem jellemző rá. Nem szokott így viselkedni egy rossz nagydíj után – hangzott Raqu reakciója – nem tudom, mi lehet az oka.
- Talán már nem szeret – mondtam ki félve
- Még hogy nem szeret? – háborodott fel Tündi – Hiszen két napja csak úgy nyaltátok – faltátok egymást
- Ez igaz – mosolyodott el Raqu
- Akkor miért? – kérdeztem most már teljesen értetlenül
- Azt nem tudom – mondták a lányok egyszerre

Hát akkor most hogyan tovább? Ha időt akar, akkor, tessék megkapja.

Egy hét telt el azóta. Fernando azóta sem jelentkezett. Én, pedig lesem a telefont, mint egy kisgyermek, amikor azt várja, hogy a mamája édességet ad. Persze, nem teltek hasztalanul a napjaim. Egy dalt sikerült írnom. Fel is vettük a srácokkal, de a lemezre nem raktuk fel. Még nem is újságoltam, hogy kapható a második lemezünk, és csak úgy viszik, mint a cukrot. Ez jó hír. Viki és David esküvőjéig, pedig egy hét van vissza. Nagyon izgulnak mind a ketten. Dave egy ezüst gyűrűvel jegyezte el Vikit. Nagyon szép a gyűrű ? :/ Tündi még mindig a titkos pasijával találkozgat, akit máig nem fedett fel. Juan és Iza pedig elmentek Las Vegasba összeházasodni. Minket persze meg sem hívtak (Na szépen vagyunk). Raqu is férjhez ment. Szűk családi körben. Oda meghívtak minket :P Ő is nagyon boldog. Tehát, én nagy munkában vagyok egy új dallal. A címe: Solo tú. Arról szól, hogy egy bizonyos ember nélkül nem tudok élni, és szükségem van rá, mint a levegőre, mint méhecskének a mézre, mint gyermeknek az édességre, mint virágoknak a napfényre. De ő nem jelentkezik, hallgat, és nem válaszol. Nem ad hírt magáról. (Azt hiszem ez a dal a jelenlegi helyzethez, nagyon passzol). Egy tévés szerepélésre kell sietnem. A többiek, már ott vártak
- Melyik dalt adjuk elő? – kérdezte Dave
- Szerintem a Para toda la vidát – javasolta Juan
- Ez nem hiszem, hogy a legjobb választás – könyvelte el Dave
- Inkább legyen a Solo tú – javasoltam a srácoknak
- Rendben, ez jó lesz – válaszolták egyszerre

Amikor a dal elhangzott a nézőtéren, szinte meg állt a levegő. Mindenki elképedve hallgatta a dalunkat. Ott és akkor, olyan dolog fordult elő velem, ami eddig még soha sem…