Álom az F1-ben

16. rész

Másnap reggel a csengőre ébredtünk. Fernando sajtósa volt az. Fernek teljesen kiment a fejéből, hogy egy szponzor rendezvényre hivatalos. Kapkodva öltözött fel és pakolta be a bőröndjét, én addig Lunával beszélgettem. Amikor végzett a pakolással, ismét eljött a búcsú pillanata. Fernando után én is összepakoltam a holmimat és Oviedo felé vettem az irányt. Erre a hétre nem terveztem semmit, de Tündinek hála, volt program bőven. Hétfőn egy PR rendezvény, kedden egy díjátadó, szerdán koncert, csütörtökön tv-s szereplés, pénteken ismét koncert, szombaton ismét díjátadó és vasárnap szponzor rendezvény. Szép kis hét ? Ezen a héten ismét csak kevés időt tölthettem a bajnokommal. Nem igazán kifizetődő ez az élet így. De tudtam, mit vállalunk, és a szeretet hatalmas úr. Jövő héten Fer Kínába megy a következő nagydíjra. Meg is kérdezte, hogy vele tartok vagy ismét közbe jön valami. Nem tudtam erre válaszolni még. Szerintem vele tartok. Így is történt. Kína nem a kedvenc országom, sőt… de mindegy Fernandoért bármit. Szerencsére esett az eső egész hétvégén, vagyis inkább szerencsétlenségemre. Utálom az esőt, és Kínában egy csomó esett. Remek, gondoltam magamban, már csak ez hiányzott. Egész hétvégén morcos is voltam emiatt. Ferrel ellentétben, aki nagyon boldog volt. Nem csodálom, hiszen vezeti a világbajnoki listát és ezt a futamot is bezsebelte. Megnyugtatott, hogy ezután a spanyol nagydíj következik, ahol kevés az esély az esőre. Kína után ismét szét kellett vállunk, hiszen a meg növekedett koncert helyszínek nem engedték, hogy túl sok időt töltsünk együtt. A spanyol nagydíjra viszont teljesen szabad voltam. Kellemesen sétálgatunk kézen fogva a paddockban.

Nem sokáig élvezhettük egymás társaságát, ugyanis Fernek eszébe jutott, hogy egy fontos csapatmegbeszélése lesz.
- Nekem most mennem kell, addig néz körül egy kicsit, ismerkedj, beszélgess
- Rendben el leszek, de te siess, mert elkésel – majd adtam neki egy nagy puszit
- Sietek hozzád vissza – csókolt most ő meg

Ahogy sétálgattam a paddockban, lágy szellő kezdte el fújni az arcomat, ami ebben a hőségben nagyon jól esett. Úgy gondoltam ideje megismernem a többi versenyzőt is, így kerestem az alkalmat, hogy valakivel beszélgethessek. Ahogy ezen morfondíroztam, egy szőke, kékszemű fiatalember lépett hozzám, és mosolygósan köszönt:
- Jó napot hölgyem, meg tudná mondani, hogy melyik a legjobb büfé erre? Tudja rég jártam itt, és szerintem ön tudna nekem segíteni.
- Hát persze, látja ott a sarkon azt a kedves kis olasz szekciót, azt tudom ajánlani. Ott készítik a legjobb pastát.
- Köszönöm. Ó milyen faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Sebastian Vettel vagyok, a Red Bull Racing versenyzője
- Üdvözlöm Sebastian, én Niki vagyok – nyújtottam a kezem, amit ő elfogadott
- Szerintem tegeződhetnénk? – vetette fel Sebi a kérdést
- Természetesen – válaszoltam neki mosolyogva
- Tehát, Niki. Meghívhatlak egy ebédre abba az étterembe?
- Igen – válaszoltam nevetve

Sebivel leültünk egy asztalhoz és rendeltünk. Mind a ketten a pastát választottuk. Ebéd közben Sebi megszólalt:
- Niki te itt élsz Barcelonában? – kérdezte érdeklődve
- Nem, Oviedóban.
- Oviedo, Spanyolországban van? – kérdezte egy kicsit félve
- Igen, az északi részén – válaszoltam nevetve
- És mivel foglalkozol? Persze, ha szabad tudnom? – kérdezte most ő nevetve
- Nem titkos a foglalkozásom, nem vagyok Bond lány vagy ilyesmi – nevettem el magam – Énekesnő vagyok
- Hmm… valóban, az érdekes lehet
- Hát azért vannak hátulütői
- És egyedül érkeztél ide?
- Nem, a kedvesemmel
- Ő is szereti ezt a sportot?
- Nagyon, mondhatnám ez az élete.
- És ő mivel foglalkozik, ne talán tán ő is énekes?
- Nem, ő autóversenyző
- A Forma 1-ben?
- Igen, itt.
- Ki az? Talán ismerem?
- Abban biztos vagyok – nevettem el ismét magam – Rendben Sebi nem húzlak tovább Fernando a kedvesem
- Ó, értem.

Majd elmeséltem neki, hogy ő most megbeszélésen van. Még jó pár órát beszélgettem Sebivel, a nap végére, már barátok is lettünk. Az első Forma 1-es barát…