Álom az F1-ben

17. rész

Elmeséltem Fernek is, hogy összebarátkoztam Sebivel. Kicsit furcsának találta, de örült neki. Majd bemutatott Robert Kubicának, a legjobb Forma 1-es barátjának. Rob nagyon kedves volt velem, vele is jól elbeszélgettem. Már kettő! Fer is boldog volt, hogy ennyire jól kijövök a társaival. A beszélgetés közepére megérkezett Felipe is:
- Ilyen aranyos barátnőd van és be, se mutatod a csapattársadnak? Mondhatom szép vagy – szúrta le nevetve Felipe Fert.
- Ó, bocsáss meg kedves csapattárs. Felipe bemutatom életem szerelmét, Nikit.
- Üdv Felipe – fogtam vele kezet
- Szintúgy – viszonozta Felipe
- Fer nem mesélt semmit rólad – mondta Felipe, majd Ferhez fordult – Csak nem rejtegeted előlem? Félsz, hogy lecsapom a kezedről?
- Hát, igen – vörösödött Fer, majd elnevette magát
- Még, jó, hogy a többiek ismernek Niki. Nálunk mindenki tudta ki vagy csak én nem.
- Most már ismersz Felipe.
- És mivel foglalkozol?
- Éneklek
- Az jó, mert, nálunk, a csapatban jó formán senki sem tud énekelni, bár még Fernandót nem hallottam
- Fer jól énekel. Ezt garantálom. – most nevettem én egy nagyot
- Szerenádozott már? - kérdezte Felipe
- Még nem. – válaszoltam morcosan, de látszott rajtam, hogy alig bírom nevetés nélkül
- Miért nem? – fordult most Felipe Ferhez
- Nem tudom, még nem volt rá alkalmam
- Most, hogy mindenki megismerkedett, nekem mennem kell – szakította meg az értekezletünk Rob – Örülök Niki, hogy megismertelek, sziasztok srácok
- Én is örülök Rob.
- Nekünk is ideje mennünk. – válaszolta Felipe – Stef ideges lesz, ha késünk


Gyorsan eltelt az a nap. Ahogy a pályára érkeztem Sebibe botlottam
- Ó, szia Niki. – mosolygott rám
- Szia Sebi – mosolyogtam vissza
- Kérdezhetek valamit?
- Hát persze?
- Azt hiszem két évvel, ezelőtt fellépet itt egy spanyol együttes. Nagyon jó volt a zenéjük. Az énekesnő emlékeztet rád. Esetleg nem ti voltatok?
- Jól emlékszel Sebi, mi voltunk. Úgy egy éve azt hiszem
- Akkor, egy éve. Hogy repül az idő
- Tényleg emlékszel ránk?
- Igen, mert nagyon tetszett a zenétek, élveztük a csapattal a koncertet

Örültem, hogy Sebi emlékezett ránk. Már épp késésben voltam, így sietve köszöntem el új Forma 1-es barátomtól. Amikor a boxba értem épp Fernando tartott megbeszélést Chris Dyerrel. Minden rendben volt az autóval. Azt elfelejtettem közölni, hogy ma vasárnap van. Fer a második rajtkockát szerezte meg tegnap. Jó esélyei voltak a futamra. Amint befejeződött a diskurzus, Fer bepattant az autóba és kihajtott a rajtrácsra. A futam kezdetét vette, és minden jól alakult addig, míg Schumi ki nem lökte Fernandót. Fer megpördült és az utolsó helyre esett vissza. Kezdődhetett egy nagyon dinamikus felzárkózás. Fernando nagyon feszült volt, és percről percre előzte meg az autókat. Míg a Ferrari egy rossz döntéssel csaknem a mezőny végére helyezte pilótáját. Fer ismét kezdhette, előröl a műsort. Ismét csak lehengerlően vezetett. A 4. helyig felhozva az autót. Még mindig vezette a tabellát, de amikor kiszállt az autóból, lehetett rajta látni, hogy nagyon dühös. Nem volt jó kedve. Próbáltam először én beszélni vele, de Stef megelőzött. Sokáig beszélgettek Stef irodájában, majd amikor kijöttek kezet, fogtak. Fer még mindig nagyon ideges volt.
- Hosszú és érdekes futam volt nemde? – kérdeztem tőle, hogy eltereljem a gondolatait
- Nehéz volt – válaszolta durcásan
- Minden rendben? – kérdeztem aggódva
- Nem, nincs semmi sem rendben – üvöltötte Fer
- Mi történt? – kérdeztem meg halkan
- Lehetett, volna egy jó eredményem, és jött Michael, meg a csapat, az autó az időmérőn, nem olyan gyors, nem tudjuk fel melegíteni a gumikat, és minden ellenem, van. Szerintem most menj el
- Menjenek el? – kérdeztem csendesen
- Igen, most nincs senkire szükségem. Nem akarom senki sajnálatát hallani, meg kell értenem mi történt, és tennem kell ellene. Nem akarok senkit magam mellé. Jobb lenne, ha nem találkoznánk egy darabig,
- Hogy érted azt, hogy ne találkozunk egy darabig?
- Tartsunk szünetet, vagy nem tudom
- Tehát szakítani akarsz? – kérdeztem meg szomorúan
- Nem tudom – válaszolta lehajtott fejjel
- Rendben, akkor nem állok az utadba – jelentettem ki nagy indulattal

Majd avval a hévvel csaptam be magam mögött az ajtót…