Álom az F1-ben

19. rész

Tehát akkor és ott előtört belőlem a sírás. Nem tudtam visszafogni, egyre csak egyre erősebb lett bennem. A nézők csodálkoztak. Pár velem tartottak (már, mint a sírás terén). Az újságok már cikkeztek arról, hogy szakítottunk Ferrel, de mindenki kacsának tartotta. De azon a tv-s koncerten, ahol sírni kezdtem már mindenki tudta, hogy ez igaz. Könnyes szemekkel néztem körül a színpadon. Sokak szemében szintén könnyet láttam. Kedvem lett volna elszaladni, de nem tehettem, így hát erőt vettem magamon és folytattam az éneklést.
- Nem jellemző rád, hogy sírj. Mi jutott eszedbe? – kérdezte Dave
- Tudom, és bocsássatok meg – válaszoltam lesütött szemekkel
- De miért sírtál? – kérdezte most Juan
- Azért, mert egyre jobban, napról-napra jobban szeretem Fernandót.
Ekkor a srácok megöleltek. Jó hogy ennyi emberre számíthatok.

Egy hét telt el a koncert óta. Ma nagy nap van, hiszen ma van Viki és Dave esküvője. Viki nagyon ideges. Azt szeretné, hogy minden rendbe legyen. Én az egyik koszorús lány vagyok, Tündivel egyetemben. Az esküvő természetesen Oviedóban volt. A templom gyönyörűen nézett ki. A padok elején kis virágcsokrok volta, Viki kedvenc virágaival tele. A padlón vörös szőnyeg, mint az Oscar gálán. A templom tele volt a meghívott vendégekkel. Viki szülei, nővére, barátnői és Dave nővére, barátai és természetesen kis csapatunk. Juan Dave tanúja volt, Vikié, pedig Tündi. A papok (mert kettő volt) elkezdték a szertartást. Viki ruhája gyönyörű volt. Nem habos meg ilyesmi. Elegáns és visszafogott, ugyanakkor divatos és szabad. Egyszerűen remek választás. Mi ruhánk vajszínű volt, ami egyszerűen káprázatosan nézett ki. A papok hol spanyolul, hol magyarul tartották a szertartás. A legszebb rész akkor volt, amikor Dave és Viki igent mondtak és felhúzták egymás ujjára a gyűrűt. A végén, pedig az első hitvesi csók ? A szertartás után egy kis vendéglőben ünnepeltünk tovább. Mindenki a párájával volt. Juan Izzyvel, Dave Vikivel, Tündi szervezkedett és állandóan a titkos pasijával telefonált, Raqu a férjével. Csak én ültem egyedül. Körbe néztem a teremben. Mindenki boldog volt és mindenki a párjával ünnepelte Dave-t és Vikit. Egyszer csak Raqu ül le mellém:
- Olyan csöndes vagy
- Igen
- Mi a baj – kérdezte kedveskedve
- Semmi
- Hát, akkor miért ülsz itt egyedül
- Mindenkinek van párja, én meg nem szeretnék sehol sem pótkerék lenni.
- Szóval „pótkerék” így már értem.
- De én nem?
- Fernando igaz?
- Igen, te ezt szűrted le a pótkerékből
- Igen – nevette el magát Raqu
- Niki, gyere, énekelj az ifjú házasoknak – kiáltott Juan

Örömmel indultam a mikrofon felé. Dave is beállt. Az első dal, amit előadtunk a Para toda la vida volt, Vikinek és Davenak ajánlva. A második, pedig a Solo tú. Ismét a Solo tú
Mindenki értette a Solo tút. Az este végére Dave és Viki elment nászútra Los Angelesbe. De jó nekik.