Álom az F1-ben

21. rész

Amikor végeztünk, belenéztem Fernando szemébe. Ő mosolygott egyet, majd megcsókolta a nyakamat. Ekkor ismét csak fellobbant benne a vágy, és előröl, kezdtük az egész folyamatot. Már épp nem bírtam magammal annyira élveztem Fernandót, mikor is hirtelen kinyílott az ajtó. Fernando anyukája Ana Maria lépett be. Amikor felnézett, nagyon megilletődött és gyorsan kirohant. Mi egymásra néztünk Ferrel. Elég ciki helyzet volt. Gyorsan öltözni kezdtünk. Ana Maria a folyosón várt. Raqu épp hozzám indult, amikor meglátta, és beszélgetni kezdtek. Ana Maria nem teljesen csukta be az ajtót, egy kis rés maradt, ahol jól lehetett hallani a beszélgetést.
- Ana Maria, hát te? – kérdezte Raqu
- Nikihez jöttem – válaszolta Ana Maria még mindig megilletődve
- Akkor miért nem mész be hozzá? – kérdezte Raqu – Én is épp hozzá indultam, menjünk be együtt.
- Ne Raquel, most nem ér rá. – válaszolta kicsit dühösen Fernando anyukája
- Miért, mit csinál, hogy nem mehetünk be? – kérdezet Raqu
- Nincs egyedül – hangzott a válasz
- Miért kivel van? – kérdezte barátném már teljesen értetlenül
- A fiammal, Fernandóval. – jegyezte meg sejtelmesen a leendő anyósom
- Hát, én nem értem. Miért, mit csinálnak, hogy nem… - itt Raqu elgondolkodott, majd rájött, hogy mit is lehet csinálni kettesben, és miért nem engedjük be Anát – Óóó, már értem

Ekkor nyitottunk ajtót mi is. Ana még mindig morcosan tekintett ránk. Raqu egy kicsit nevetett.
- Legközelebb használjuk a kulcsot is – súgta a fülembe Fer
- Igen – válaszoltam halkan

Majd az anyukájához fordult.
- Szia anya. Te hogy hogy itt vagy Kanadában? – kérdezte Fer megszeppenve
- A barátnőddel szerettem volna beszélni – válaszolta az anya

Fer ekkor hirtelen rám nézett. Ana ezek szerint nem tudta, hogy mi szakítottunk. Kérdően nézett rám, hogy most elmondja az anyukájának, vagy ne.
Félre húzott, majd engem is megkérdezet?
- Elmondjam, hogy szakítottunk?
- Ne, ne mond meg
- De akkor most megbocsátasz? – kérdezte félve meg
- Hát…- itt megtorpantam, Fer egyre szomorúan nézett rám – Igen, megbocsátok. Túlságosan szeretlek.
Ekkor elmosolyodott, és visszament a pályára. Raqu és Ana pedig bejöttek a szobámba. Ana leült és azonnal bele is kezdett a mondandójába:
- Még mindig nem örülök, hogy ön a fiam barátnője. Úgy gondolom, hogy nem illenek egymáshoz. Próbálom önt elfogadni, mert tudom, hogy a fiam nagyon szereti, de nem akarok hazudni. – kezdett bele Ana
- Rendben, és díjazom az őszinteségét. De, ha megkérdezhetem, ön szerint miért nem illünk össze? – itt már a csalódottság beszélt belőlem
- Először is, ön túl fiatal. Ha jól tudom csak 20 éves, a fiam 29. Nem hiszem, hogy a foglalkozásából ítélve, gyereket szeretne szülni a fiamnak, hiszen akkor oda a karrierje. Másodszor, lehet, hogy a fiamat csak a karrierje miatt „szereti”, és ha beindul a szekér, akkor elhagyja, mert nincs már szüksége rá.
- Asszonyom, lehet, hogy túl fiatal vagyok, de igen is az ön fiának bármikor szülnék gyereket, még most is. Szeretem a fiát. Képes lennék mindent feladni, mindenem, amim csak van odaadni érte. Megtaláltam a boldogságot, és nem engedem, hogy elmenjen. – válaszoltam a könnyeimmel küszködve
- Ana, attól mert valaki fiatal énekesnő, még szeretne gyereket. Niki és Fernando nagyon szeretik egymást. Ezt én tanúsíthatom. Nikinél jobb partnert el sem képzelhetsz a fiad mellé – védett meg Raqu
- Rendben, én csak tisztázni akartam a helyzetet. Majd az idő dönt, nem én

Majd kisétált a szobámból. Én nagyon szomorú voltam, hogy a szerelmem anyukája, akit annyira szeret ilyeneket, gondol rólam…