2010. március 7., vasárnap

7. rész

Amikor a srácok megtudták elutazásom okát, eléggé mérgesek lettek.
- Miért nem mondta el? – kérdezte feldúltan David
- Talán nem bízol bennünk? – reagált Juan
- Nem erről van szó srácok, tudjátok, van, hogy az ember elmenekül, és olyankor egyedül szeretne maradni
- És Fernandóval mi lett? – kérdezte most már lenyugodva David
- Nem tudom, miután becsaptam az ajtót elment.
- És azóta nem láttad? – kérdezte Juanin
- Nem, és azt hiszem, már nem is fogom

Ekkor a srácok megöleltek, majd lassan haza ballagtunk.

Jó pár koncert után járunk ismét. Azóta sem hallottam Ferről, de úgy éreztem nem is baj. Raqu és az ESDM azóta nagyon jó barátunk lett. Most is éppen közös koncert turnén vagyunk, rengeteg helyen jártunk már így együtt, és eddig mindenki örömmel fogadott minket. David közben megkérte Viki kezét, aki rögvest igent mondott. Juannál és Izzynél is közel jár ez az esemény. Tündinek titkos barátja van, akit semmi esetre sem fed fel. Raqu és az ő Davidja is az esküvőt szervezi, úgy látszik most ilyen szezon, van. Pedig nincs még tavasz, bár már itt van a sarkon. Február végét éljük, hamarosan március lesz. Valenciába tartunk, ugyanis ott lesz a következő koncertünk. A dolog pikantériája az, hogy éppen aznap tartják a Forma 1-es teszteket is. Az utolsó kollektív tesztet, még az idénynyitó futam előtt.
Úgy gondoltuk Raquval, hogy járunk egyet a városban délután. Nagyon jól szórakoztunk és rengeteget vásároltunk. Raqu még be szeretett volna nézni egy butikba, de nekem már nem volt kedvem, így hát visszamentem a szállodába. Hívtam a liftet, majd beszálltam és a 6. emeletet, jelző gombot megnyomtam, ekkor hirtelen valaki még belépett a liftbe. Fernando volt az. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam, de ahogy észrevettem ő is. Egy darabig csak néztük egymást, majd megszólalt:
- Miért csaptad rám az ajtót? – kérdezte szomorúan, de határozottan
- Én nem…
- Miért nem válaszoltál akkor nekem? Miért nem kerestél meg? Csak egy igent vagy egy nemet várok. Szeretsz? Válaszolj! – szakított félbe majd csak záporoztak a kérdései

Ekkor ismét úgy éreztem el, kell mennem. Szerencsémre a lift éppen megállt, már éppen kimentem, amikor ő megfogta a kezem és visszahúzott. Ott álltunk közel egymáshoz, szinte hallottam, ahogy levegőt vesz. Csak néztünk egymás szemébe. Már nagyon közel volt az ajkam az ajkához, amikor Raqu meglátott minket.
- Valami baj van Niki? – kérdezte Raqu meglepődve
- Nem, nincs semmi baj, már épp indultam – habogtam zavartan
- Szia Fernando, hogy vagy? – érdeklődött Raqu
- Jól, és te? – kérdezte Fer
- Én is remekül – válaszolt Raqu
- Most mennünk kell – szakítottam félbe őket

Amikor a szobámba értem, Raqu kopogott. Majd bejött és leültünk az ágyszélére.
- Régóta ismered Fert? – kérdezte Raqu sejtelmesen
- Hát, már úgy két éve – válaszoltam zavartan
- És van valami köztetek? – folytatta Raqu
- Nem, semmi – mondtam határozottan
- De valami mégis van, hiszen amikor megláttalak titeket, majdnem csókolóztatok. Nekem elmondhatod, hiszen barátnők vagyunk.
- A szülinapomkor, azt mondta, hogy szeret, és én erre becsaptam előtte az ajtót, majd elmenekültem. Ekkor ismerkedtél meg a srácokkal. Hát ezért mentem el, mert féltem.
- Mitől? – kérdezte érdeklődve a legújabb barátnőm
- Hát attól, hogyha igent mondok a sajtó, szétszed, de legfőképpen attól, hogy ez csak egy szeszély nála, és csak összetörné a szívem.
- Tehát, szereted – szűrte le Raqu
- Igen, tiszta szívemből
- Komolyan mondta. Higgy nekem, én már ismerem. Láttam rajta az előbb, hogy komolyan gondolja, hogy szeret.
- De mit szólna mindenki, és mit szólnál te? Hiszen a volt férjedről van szó! – kérdeztem meg félve Raqut
- Ne törődj azzal, hogy mit szólnak az emberek. Te szereted őt, ő, pedig téged ez a legfontosabb. Én pedig, hogy mit szólok. Ez nagyon egyszerű. Én és Fer már csak barátok vagyunk. Én örülök, ha Fer boldog és hogy az egyik legjobb barátnőmmel az, az, pedig még jobban feldob. – mosolyodott el Raqu

Megöleltem a barátosnémat. Jól estek a szavai. Egy kicsit megnyugodtam, majd összeszedtem a többieket és lementünk vacsizni. Ahogy ott ülünk az asztalnál, megjelent Fernando is…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése