Álom az F1-ben

6. rész

Abban a pillanatban lefagytam. Nem tudtam, mit tegyek. Egy hirtelen mozdulattal Fernando előtt becsaptam az ajtót. Ez olyan ösztönös mozdulat volt, szinte nem tudtam irányítani. Ahogy becsaptam az ajtót elé dőltem és vártam. Vártam, hogy Fer erre mit reagál. Jó pár percig álltam ott, majd egyszer csak kinéztem. Akkor már nem találtam ott senkit. Tehát elment. Egy darabig álltam kint az utcán és néztem a távolba. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentem. Abban a percben értettem meg, hogy féltem. Féltem tőle. Nem akartam, hogy a sajtó prédája legyek. Nem voltam felkészülve rá, hogy ezt mondja és arra sem, hogy én is ezt mondjam. Pedig szeretem, tiszta szívemből, de még nem állok, késszen, még nem. Ahogy így gondolkodtam, egyre csak azon kaptam magam, hogy egy bőröndbe csomagolok. El kell mennem, ezt éreztem egyre erősebben. Összepakolni, elutazni és gondolkodni. Erre van most szükségem. Ahogy késszen lettem a pakolással, hívtam egy taxit és a reptérre mentem. A reptéren azonnal az első jegyvásárló pulthoz álltam:
- Jó estét kisasszony, miben segíthetek? – kérdezte az eladó kedvesen
- Mondja csak, hova indul a leghamarabbi járat? – kérdeztem zavartan
- Egy pillanat, mindjárt megnézem – állt rendelkezésemre készségesen a hölgy, majd egy kis idő múlva így szólt – a Maldív - szigetekre. Oda megfelel?
- Igen, köszönöm
- Egy jegyet szeretne? Az első vagy a turistaosztályra?
- Igen egyet és a turistaosztályra kérem a jegyet
- Máris adom – egy kis idő múlva nyújtotta oda a jegyet – tessék, kellemes utat.
- Köszönöm – válaszoltam egy kicsit mosolyogva

Amikor már a repülőn ültem, gondolkodtam. Egyre csak Fernando járt az eszemben. Ahogy így gondolkodtam, egyszer csak elnyomott az álom. Arra riadtam fel, hogy a gép leszállt. Amint földet értem, a legközelebbi szállodát kerestem meg. Amint kivetem egy szobát, azonnal felhívtam a srácokat.
- Sziasztok srácok, mondanom kell valamit – kezdtem a mondókámat komolyan
- Mit szeretnél? – válaszolták egyszerre, tehát ki voltam hangosítva. Majd ekkor jutott eszembe, hogy a lányok is ott vannak, hiszen dupla randi van.
- A Maldív - szigeteken vagyok, és azt hiszem csak kéthét múlva, jövök vissza
- Mi? – kérdezték egyszerre – Hogyhogy ott vagy? Mi történt?
- Ezt most nem szeretném elmesélni, legyen elég annyi, hogy most szükségem van egy kis időre.
- Rendben – harsogták egyszerre – de, mi lesz a koncertekkel, szerződésünk van.
- Sajnálom srácok, értsetek, meg kérlek

Majd letettem a kagylót. Pihennem kellett.

Egy hét telt el azóta, és én még mindig a Maldív – szigeteken vagyok. Eközben szegény srácok járhattak a bíróságra a szerződések miatt. Soha sem haragudtak meg, ezért mindig is hálás leszek. Ahogy jöttek ki az épületből és próbálták menteni a menthetőt össze futottak Raquel del Rosarioval az El Sueno de Morfeo énekesnőjével. Raquel meghallotta, miről beszélnek, és azonnal fel ajánlotta a segítségét. A srácokkal elment pár koncertre, mivel nekik most úgysem volt, és szívesen segített. Amikor visszatértem, és a próbaterembe toppantam, elég furcsán néztem, amikor megláttam Raqut a mikrofonnál, az én mikrofonomnál. A srácok azonnal megöleltek és magyarázatot vártak, de én intettem nekik, hogy majd később, majd Raquhoz fordultam:
- Szia, te mit keresel itt? – kérdeztem egy kicsit feszülten
- Én csak besegítettem az együttesnek, amikor neked idő kellet – mondta kedvesen majd így folytatta – nekem is volt ilyen időszakom, amikor úgy éreztem, hogy el kell mennem egy kis időre. Én megértelek.
- Köszönöm – válaszoltam most már kedvesebben
- Hát most már megyek is…
- Ugyan – szakítottam félbe – maradj csak. Engem Nikinek hívnak
- Én Raquel vagyok, de a barátaimnak csak Raqu – nyújtott kezet
- Hát akkor, szia Raqu – üdvözöltem az új barátnőmet

Az ismerkedés után, már én álltam a mikrofon mögött és elkezdtük a próbát. Raqu nagyon élvezte, látszott rajta, hogy tényleg tetszenek neki a dalok. Majd amikor elment úgy éreztem, hogy ideje a srácoknak elmondani, miért is mentem el…