Álom az F1-ben

12. rész

Ki is volt az az illető? Hát Tündi a menedzserem és egyben a legjobb barátnőm. Eléggé furcsálltam, hogy ott van, de ahogy láttam ő is meglepődött.
- Szia, hát te mit keresel itt? – kérdeztem érdeklődve
- Én is kérdezhetném ez tőled? Tegnap koncert volt? Csak nem hagytad ki?
- Nem, nem hagytam ki. Aznap éjjel repültem ide. De te még mindig nem válaszoltál?
- Őőő hát én csak ellenőrizni jöttem a dolgokat.
- Milyen dolgokat?
- Á gratulálok, hallottam Fernandóval jársz.
- Ne terelj, ez nem jött be.
- Semmi, dolgom volt és kész.
- Rendben.
Furcsa volt, általában mindent megosztunk egymással. Próbáltam elterelni a gondolataimat. Bántott, hogy a legjobb barátnőm nem mondja el nekem a titkait. Eközben Fernando is végzett, a szokásos sajtótájékoztatott illetően.
- Minden rendben? Feszültnek tűnsz. – lépett oda hozzám
- Igen, de aggódom Tündi miatt – válaszoltam komoran
- Mi történt?
- Valamit nem akar nekem elmondani. Mindent meg szoktunk osztani egymással. De most nem mondja el a dolgokat.
- Ne aggódj, ha komoly lenne biztos, elmondaná.
- Hát remélem. Ó milyen bolond vagyok. Gratulálok a győzelmedhez.
- Köszönöm
- Mára vége is, vagy még akad valami?
- Mára vége. Menjünk, köszönjünk el.

Ahogy így ballagtunk egymás mellet, még mindig aggódtam. Mi lehet Tündivel? Fer észrevett és próbálta elterelni a gondolataimat, de nem nagyon sikerült neki. A Ferrariba értünk. Mindenkitől elköszöntünk, majd a szálloda felé vettük az irányt. Összepakoltunk, kijelentkeztünk, és a reptérre mentünk. Fernando Luganoba, én, pedig Oviedoba…