Álom az F1-ben

15. rész

Elég furcsán néztek ránk. Fer anyukája azonnal leült az ágyszélére és a fiát kezdte el faggatni az egészségügyi állapotáról. Miután a spanyolom megértette az anyukájával, hogy semmi baj sincs, jobbnak láttam, hogyha a szülőket kettesbe, vagyis hármasba hagyni a fiúkkal:
- Halottam nem nagyon örülsz az új kedvesemnek anya. Mi ennek az oka? – kérdezte meg Fer
- Az a lány nem illik hozzád. Sokkal fiatalabb, mint te. Lehet, hogy csak ki akar használni
- Nem anya, nem akar kihasználni. És a korkülönbség nem számit. Én szeretem Nikit, és szeretném, hogy te is elfogadd őt
- Szerintem kedves kislány – hangzott José Luistól
- Látod anya, apának sincs semmi baja vele. Neked miért van? – aggódott tovább a legkedvesebb spanyol
- Féltelek tőle fiam. Félek, hogy ez a lány összetöri a szíved
- Anya, ne félj, ő biztos nem fogja összetörni a szívem, ezt garantálom.
- Rendben, ha ennyire szereted, bocsánatot kérek tőle, és elfogadom.
- Köszönöm anya – ölelte meg Fer az anyukáját
Pár perc múlva ki is jöttek. Ana Maria odalépett hozzám és bocsánatot kért a viselkedésért. Én elfogadtam a bocsánatkérést, és elég hosszú beszélgetésbe elegyedtünk. A nap végére egész jóban lettünk.

3 nap múlva kiengedték Fert. Haza is repültem vele. Gyönyörű ház tárult elém. Amikor a kertbe értem, szinte elájultam, a hatalmas medencétől, majd gyorsan ágyba parancsolta a bajnokot, hogyha a következő futamon indulni szeretne, akkor pihennie kell. Miután ez sikerült, a konyha felé vettem az irányt. Próbáltam szakácskönyvet keresni, hogy főzök neki valamit. Én? Főzni? Szegény Fer. ? Ebből mi sül ki? ? Vagy fől? ? Összefoglalva ott szerencsétlenkedtem a konyhába egy szakácskönyvvel a kezemben. Amikor megkóstoltam az alkotásomat, nem is tűnt olyan borzaszónak. Sőt, elég finom volt. Elkészültem, hm… elég jól nézett ki. Első próbálkozásra nem is rossz. Már csak tálalni kell. Amikor evvel is készen voltam, épp a lépcsőn jött le a bajnokom. Eléggé meg volt lepődve:
- Nem is tudtam, hogy tudsz főzni? – kérdezte mosolyogva
- Én se – válaszoltam neki nevetve
Ettől egy kicsit félve evett bele az ételbe. Majd ahogy lassan felemelte a kanalat és a szájához közelítette, szegénynek remegett a keze. Erőt vett magán és lenyelte a kanál tartalmát. Majd így szólt:
- Hm… kicsim. Kijelenthetem, hogy tudsz főzni. Ez örült jó.
- De csak azért, mert neked csináltam
Erre elmosolyodott. Majd szinte falni kezdte az ételt. Olyan aranyos volt. Később, amikor végeztünk, együtt mosogattunk el. Amikor végeztünk, leültünk a kanapéra, és elkezdtem Fert megtanítani, gitározni. Többé-kevésbé jól ment neki. A nap végére egészen jól beletanult:
- A következő koncertemre magammal viszlek – mondtam neki mosolyogva
- Ó, nem hinném, hogy én lennék a legmegfelelőbb személy – válaszolta nevetve
- Hidd el, sokan örülnének neki
- Azt meghiszem
Ezután bekapcsoltuk a tv-t és azt néztük, amíg a kanapén el nem nyomott minket az álom.