Álom az F1-ben

5. rész

Szóval, ott volt Fernando abban a szállodában, ahol mi is. Kiderült ő is ott szállt meg. Amikor észre vett minket oda jött hozzánk:
- Hu, gratulálok nagyon jó volt a koncert – mondta mosolyogva
- Köszönjük – válaszolt Juan
- Gratulálunk az első helyért – mondta David
- Köszönöm – bólintott Fernando
- Mi lenne, ha meginnánk valamit? – kérdezte Fer
- Á nekem nem jó, mert megígértem Vikinek, hogy elviszem moziba – válaszolta David
- Nekem sem, mert Iza azt mondta, hogy este felfedezzük Barcelonát – hangzott Juantól
- És te? Neked is van valamilyen programod? – kérdezte egy kicsit félénken Fer
- Nekem nincs – néztem a szemében
- Az jó, akkor eljössz velem? – kérdezte megszeppenve a spanyol bajnok
- Igen – válaszoltam, szinte röpködve az örömtől

Hosszasan sétáltunk, mire betévedtünk egy pub-ba. Rengeteget beszélgetünk aznap este. Elmeséltem neki az életemet, mire ő is az övét. Gratulált a sikereimhez, majd én is megismételtem ezt a képletet. Bevallotta, hogy szereti a zenénket, és a pálya mellett a rajtrácson minket hallgat. Nagy elismerés ez nekünk. Majd későre járt és visszamentünk a szállodába, megkért, hogy nézem meg a futamot a boxba, de nem leges választ adtam neki.

Másnap utaztunk vissza Oviedoba. Egy darabig csönd volt körülöttünk. Jó volt ez a kis csend. Eközben Fernando nem mondhatta el ezt. A sajtó ugyanis közzétette, hogy ő és Raquel szakítottak. Ezt valóban el is ismerte a két fél, de a sajtó szinte szétszedte őket. Egyik nap megcsörrent a telefonom. Fer volt az. Itt volt Oviedóban, és elhívott a parkba. Találkozni akart velem. Elmondta, hogy Raqu ismét összejött Daviddal a Morfeo gitárosával, és hogy teljesen békésen váltak el, sőt barátok maradtak. Elmondta, hogy már rég nem érezte azt a varázst, amit ilyenkor szokás, és örül, hogy Raqu boldog. De a sajtó lehetetlenné teszi az életüket, hamis vádakat, és érveket találnak ki a válásukkal kapcsolatban. Figyelmesen hallgattam Fert, ahogy erről beszél. Próbáltam neki tanácsokat adni. Ő megköszönte, hogy kijöttem és találkoztam vele.

Amikor már enyhült a sajtó, akkor Fer is egyre többször vett részt a spanyol hírességek életében. Sokszor találkoztunk vele szponzor rendezvényeken. Olyankor odajött hozzánk és elég hosszasan beszélgetett velünk. A srácokkal nagyon jó haverok lettek. Ahogy egyre többet láttam, egyre jobban megismertem. Egy rendkívül aranyos, kedves és udvarias srác. Egyszer elhívott egy nagydíjra, azt hiszem a Szingapúri volt. Készségesen igent mondtam. Felüdülten mutatta be a környéket és a pályát. Bementünk a Renault fellegvárába, majd később elárulta, hogy jövőre a Ferrariban fog dolgozni. Gratuláltam neki. Jó pár nagydíjra elkísértem őt, a szezonban, de mint csak barát.

Ismét November lett. Bevallom, ekkorra már teljesen beleszerettem Ferbe. Nem akartam neki elmondani, féltem, hogy visszautasít. November 3-dika van. A szülinapom. Juantól és Davidtól gyönyörű ajándékot kaptam. Az első platina lemezünket rakhattam a falra. Természetesen ott volt még Tündi, Viki, Isabella, Aurélia – David nővére, és Rafaela – Juan nővére is. Egyszer csak valaki csenget az ajtón:
- Ki lehet az? – kérdeztem meglepődve – várunk még valakit?
- Tudtommal nem – válaszolt Tündi

Amikor kinyitottam az ajtót Fer állt odakint. Egy ünnepi szatyor volt nála.
- Bocsánat, hogy csak így betörök, de csak boldog szülinapot akartam kívánni- mentegetőzött
- Á, semmi baj, gyere be – válaszoltam zavartan
Mindenki üdvözölte őt, majd ő átnyújtotta az ajándékot. Kibontottam. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne, aminek a medálja egy hangjegy volt. Megköszöntem Fernek ezt a csodálatos ajándékot. Amikor már mindenki elment, az ajtóban beszélgetünk:
- Szeretnék mondani neked valamit – mondta félve
- Mit? – kérdeztem érdeklődve
- Tudod, nehéz ebbe belekezdeni.
- Miért?
- Hát a média miatt is, meg amiatt is, hogy te mit szólsz hozzá
- Mond bátran – néztem mélyen a szemébe
Erre hirtelen felbátorodott és elkezdte mondani:
- Tudod, amit mondani akarok, már a spanyol nagydíjon kezdődött, amikor is megláttalak titeket énekelni, majd ahogy egyre jobban teltek a napok, egyre jobban megismertelek és…
- És mi? – vágtam közbe türelmetlenül
- Hát egyre jobban beléd szerettem. Vagyis azt akarom mondani: Szeretlek!!!

Amikor azokat az utolsó szavakat kimondta, megremegtem. Néhány percig meg sem bírtam szólalni…