Álom az F1-ben

10. rész

Másnap reggel örömmel keltem fel. Azonnal felöltöztem és az étterem felé vettem az irányt. Ahogy leértem, már mindenki az asztalnál ült, én voltam az utolsó.
- Hú valaki nagyon Csipkerózsikásan aludt – ércelődött Juan
- Nagyon vicces vagy Don Juan – vágtam neki vissza
Majd ezután békésen megreggeliztünk. Amikor mindenki végzett, Fer félre húzott, hogy ideje megbeszélni hányadán is állunk.
- Szóval, tegnap azt mondtad, hogy szeretsz – mondta mosolyogva
- Igen – nyugtáztam szerelmesen
- És én is szeretlek téged – mondta még mindig fülig érő szájjal
- Hát remélem is – mondtam neki csipkelődésképpen, ő erre adott egy puszit a homlokomra
- Tehát, szeretnélek megkérdezni a felől, hogy lennél- e a barátnőm?
- Hát… nem is tudom – próbáltam húzni az idegeit (ami sikerült is, mert, már elég morcosan nézett) – Hát persze, hogy leszek a barátnőd.

Magához húzott, én a szemébe néztem, majd az ajkaink egyre közeledtek egymáshoz, amikor is megjelent Juan és Dave, hogy mikor indulunk. :/
- Hát ti is a legjobb pillanatban tudtok megérkezni – mérgelődött Fer
Majd fogtuk a cuccainkat és Oviedo felé vettük az irányt. Úgy döntöttünk, hogy Fer nálam tölti azt a két hetet, és utána repül Bahreinbe. Amikor leszálltunk fogtunk egy taxit és mindenki hazament. Amikor a lakásomhoz értünk, azonnal kinyitottam az ajtót és kipakoltunk. Egyelőre úgy határoztunk külön szobában, aluszunk, és majd az idő múlásával meglátjuk. Hát nem sokat kellet múlni az időnek, ugyanis a harmadik napon Fer átcuccolt az én szobámban. Abban a pár napban csak ketten voltunk. Beszélgetünk, nevetgéltünk, megismertük egymás „rossz tulajdonságait”. Csak a mienk volt az a két hét, és próbáltuk kettesben eltölteni. Sikerült is J .

Gyorsan elröppent az a két hét, és azon kaptuk magunkat, hogy már 10.-e van. Fer csomagolni kezdett. Sajnos én nem tudtam őt elkísérni, mert épp szombatra esett az egyik koncert, mégpedig az oviedoi. A reptéren fájdalmasan búcsúztunk el, és nem győztük abba hagyni a csókolózást. Majd lassan Fer hátrált és felszállt a gépre. Gyorsan elröppent 3 nap és szombat volt. Fer megnyerte az időmérőt. Természetesen mindennap hívtuk egymást telefonon. Gratuláltam neki, majd küldtem egy puszit az éterbe. Eközben Raquval készülődtünk a koncertre. Nem nagyon örültem neki, hogy épp erre a hétre esett, de mit lehetett tenni. A színpadra mentünk és hihetetlen tapsvihar fogadott minket. Mindig is szerettem Oviedóban fellépni, hiszen itt kezdődött minden. A koncert után, gyorsan elbúcsúztam a srácoktól, majd Bahreinbe vettem az irányt. Fer nem tudott róla, meglepetésnek szántam. A cinkostársam, (mert egyedül nem ment volna) Luis Garcia volt. Amikor a bahreini reptérre értem ő várt rám és vitt a szállodába. Később, amikor odaértünk, ő általa mehetem fel Nando szobájába. Megköszöntem a segítségét, majd gyorsan a szoba fellé vettem az irányt. Amikor beléptem sötétség volt. Fer aludt. Gyorsan levettem a cipőmet, nehogy felkeltsem. Majd lassan bementem a szobába és el kezdtem kipakolni a bőröndből. Amint végeztem, átöltöztem pizsibe, és bebújtam a jó meleg ágyba. Amikor már betakaróztam, hátulról megöleltem az én Fernandómat. Fer felijedt, de amikor meglátott nagyon megörült. Nem értette, hogy kerültem oda, erre én elmeséltem neki, majd átölelt és én a mellkasára hajtottam a fejem. Becsuktam a szemem és olyan nyugalmat, biztonságot és szeretetet éreztem, amit még soha. Majd ahogy ezen töprengtem elnyomott az álom…