Álom az F1-ben

1. rész

Minden 2008-ban kezdődött, amikor is megismertem Davidot a Renault hivatalos oldalán, a Comunicite oldalon. Azonnal össze is barátkoztunk. Egyik nyáron voltam kint náluk Oviedóban. A várostól tátva maradt a szám. Egyszerűen lenyűgöző az a vidék. Davidnak nem sok ideje volt, ahogy kijött elém a reptérre, azonnal hozzájuk sietünk, majd ő távozni akart.
- David hova mész, csak most jöttem?
- Tudom, és bocs, de tudod próbánk, van.
- Próba? Mit próbáltok?
- Ó, nem említettem? – nézett rám félszegen
- Nem, nem említetted – néztem rá vissza mérgesen
- Tudod, van egy kis együttesem, semmi komoly
- Ez neked nem komoly –förmedtem rá
- Hát, tudod, még nagyon az elején tartunk – mentegetőzött
- Elmehetek én is? – kérdeztem meg félve
- Ha szeretnél igen, örömmel várunk – mondta reményteljesen

Ahogy mentünk a városba, egyre jobban maradt tátva a szám. Az emberek közvetlensége, ahogy kezelik a mindennapi életet, ahogy a problémákkal szembenéznek, az a küzdés iránti vágy, lenyűgöző. Úgy gondolom, hogyha mi magyarok is így kezelnénk a mindennapjainkat, fele ennyire lennénk streszessek. Ahogy így gondolkodtam, észre sem vettem, hogy milyen gyorsan odaértünk. Egy kis elhagyatott épület volt a srácok próbaterme, de nekik a világot jelentő deszkák egyik pillére volt. Amikor beléptem és körül néztem, nagyot csodálkoztam, hogy ebből az épületből milyen barátságos kis helyet varázsoltak. Majd David bemutatta a társait.
- Srácok, ez itt Niki, akiről már meséltem
- Sziasztok – köszöntem nekik
David folytatta:
- A doboknál Roberto, a szintetizátornál Pedro, asztúriadudán Belinda játszik, a basszusgitáron, pedig Ramiro. Én lennék az akusztikus gitáros és a vokál, az énekesünk pedig… - David itt megtorpant.

Az énekes nem volt ott. Vajon hol lehet? – kérdezte szinte egyszerre mindenki
- Talán, hogyha Niki beállna… - kezdte mondani Roberto
- Ez remek ötlet – nyugtázta Belinda
- Én, énekelni? – kérdeztem megijedve
- Tudod, nagyon sokat segítenél vele – mondta puhításképpen Dave
- Hát rendben – adta meg magam

Elkezdődött a próba. Nagyon jól éreztem magam, már szinte el is hittem, hogy énekesnő vagyok. Dave a próba után odajött és így szólt hozzám:
- Nem lenne kedved velünk játszani?
- De remek lenne – mosolyogtam
- Hát, akkor megvan az új énekesnőnk – jelentette ki Dave büszkén
- Az nem lehet, és mi lesz Lolával? – kérdezte meg Ramiro mérgesen
- Haver, - fordult hozzá Dave barátságosan – Lola már egy ideje nem jelenik meg a próbákon, ezt nem folytathatjuk így tovább, ha el akarunk érni valamit
- Biztos közbe jött neki valami
- De ennyiszer? – háborodott fel Roberto
- Robertonak igaza van Ramiro – folytatta Dave
- Hát jó, ha ő jön, én megyek Lolával – jelentette ki Ramiro

A többiek hallgattak. Én pocsékul éreztem magam emiatt, de Dave intett, hogy ne tegyem. Miattam bomlott meg a banda. Dave odajött hozzám és megnyugtatott, majd elmesélte a többiekkel együtt, hogy Lola és Ramiro már rég nem a bandát tartották szem előtt. Énekes már van, de honnan szerzünk basszusgitárost?