Álom az F1-ben

3. rész

Október utolsó napjait éljük éppen. A fák már lehullatták színes leveleiket. A természet felkészült a tél fogadására. Mi éppen két-három bőrönddel a reptéren várakozunk. Nem valami kellemes program, de jobb, mint odakint ácsorogni. Már csak egy óra és újra Oviedóban leszek. A lányok is nagyon fellelkesedtek az utazáson, de amikor szembesültek a reptéren való várakozással, azonnal el is ment a kedvük. Szerencsére 3 és fél óra alatt odaértünk karrierem első állomására. A reptéren a fiúk már türelmetlenül vártak minket. Amikor megláttam őket a nyakukba, ugortam. Jó volt őket újra látni
- Jaj milyen figyelmetlen vagyok, be sem mutattalak titeket egymásnak
- Hát igen, de mi így szeretünk – válaszolt Juan csipkelődésképpen
- A fekete bőröndökkel Tündi és a kék bőröndökkel Viki
- Sziasztok – harsogták egyszerre a csajok
- Jobb oldalt mellettem David és másik oldalt Juan – folytattam a bemutatást

Eközben Viki és David elég furcsán nézett egymásra. Juannal azonnal kiszúrtuk, hogy ebből lesz valami. Juan és David megmutatták azt a házat, amit találtak nekem. Nagyon aranyos és barátságos kis ház volt Oviedo szívében. Amikor beléptem ott vártak minket a többiek is. A ház belülről csodaszép volt. Pont olyan, ahogy elképzeltem. Megköszöntem a srácoknak, akik elmesélték, hogy mekkora szerencse volt, hogy hozzá jutottak ehhez a házhoz. Amint lepakoltunk csináltuk egy kis kaját, majd el kezdtünk berendezkedni. Amikor mindennel készen voltunk, a próbatermünkbe sietünk. Tündi és Viki is elkísért minket. A csajoknak nagyon tetszettek a dalok. Tündi azonnal elvállalta, hogy a menedzserünk lesz.

Egy évvel később járunk. Az elmúlt egy évben szembesültünk azzal, hogy milyen nehéz is a zenekari élet. Még mindig nem lettünk felfedezve és már nem is nagyon tudtuk, hogy mi tévők legyünk, amikor is ránk mosolygott a szerencse. Ahogy sétáltunk hárman a parkba, egyszer csak egy plakátra lettünk figyelmesek. A plakáton új zenekarok jelentkezését váró fesztivált hirdettek. Nagyon megörültünk. Azonnal hívtuk Tündit is. A fesztivál Madridban volt, tehát Madridba kellett utaznunk. A bandán kívül ott volt még Tündi is és Viki is. Viki közben összejött Daviddal J. És Juan barátnője Isabella is. Amikor földet értünk, remegő lábakkal rohantunk az alkalmi szállásunkra, utána, pedig regisztrálni a fesztiválra. Amikor a mi nevünket mondták a fesztiválon nagyon féltünk. A dalnak a címe, amit előadtunk Nunca Volverá volt. Az eredményhirdetésnél majdnem lerágtuk a körmünket, amikor kijelentették, hogy győztünk. Mindannyian megöleltük egymást. Akkor és ott tudtuk, hogy elkezdődött valami…